Kompenzálták a rokkantsági nyugdíjrendszer károsultjait
Egy tíz évvel ezelőtti törvénymódosítással 180 ezer ember rokkantsági nyugdíját vették el. Nem, nem a Gyurcsány…Előfordult, hogy a felszínes állapotfelmérés után munkára alkalmasnak minősítettek valakit, akinek mindkét lábát amputálták, vagy egy súlyos szívbeteg járandóságát az ötödére csökkentették. Sokévi huzavona után a károsultak idén dönthettek: elfogadják-e az állam által felajánlott félmilliós kompenzációt, vagy újabb állapotfelmérés alá vetik magukat, ami után viszont megkaphatják a ténylegesen folyósított és a megvont ellátás időközi emelésekkel növelt különbözetét. Nem egy károsult így több mint 15 millió forintot kapott.
Új szempontrendszer
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény új szempontrendszert vezetett be a rokkantsági fok megállapításához, aminek következtében a megváltozott munkaképességűek járandósága állapotuk felülvizsgálata után sok esetben a létminimumot sem érte el és amellyel 180 ezer ember rokkantnyugdíját vették el. Budapesten így a felére esett vissza a rokkantnyugdíjasok száma.
Az történt ugyanis, hogy aki a nyugdíjkorhatárt elérte, az a továbbiakban nyugdíjasként kapta a támogatását, mindazok pedig, akik még nem töltötték be az 57. életévüket, rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásra váltak jogosulttá. A kérdést a rehabilitációs hatóság orvosai döntötték el, akik a pontrendszer alapján sorolták be az érintetteket kategóriákba, amivel meghatározták az ellátásukat is. Ha úgy ítélték meg, hogy a korábbi rokkantnyugdíjasnak a rehabilitáció után van esélye a munkavállalásra, akkor rehabilitációs ellátást, ha pedig úgy, hogy nem rehabilitálható, rokkantsági ellátást kapott.
Az egész folyamat természetesen a megváltozott munkaképességűek teljes vegzálásával és nagyon sok esetben megalázásával járt. Ezt egy korábbi cikkünk több szereplője meg is erősítette nekünk. Rettegtünk és megalázottak voltunk, arról nem beszélve, hogy a teljes bizonytalansággal mentünk a felülvizsgálatra – mondta Márta.
Nem addig’a!
Az egyik károsult, akinek a korábbi 91 535 forintos járandóságát az állapotfelmérés után 41 850 forintra csökkentették, nem hagyta annyiban, és jogorvoslatért bírósághoz fordult. Az ügyben eljáró nyíregyházi bíróság a tb-határozatokat hatályon kívül helyezte, mert nem indokolták meg, hogy mire alapozták az ellátás drasztikus megkurtítását.
A jogerős ítélet ellen a hivatal nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amely – az eljárás felfüggesztése mellett – kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a szabályozás felülvizsgálatát.
Az Alkotmánybíróság 2018 novemberében nemzetközi szerződésből származó jogalkotói mulasztásként értékelték a dolgot, és 2019. március 31-ig adtak határidőt a parlamentnek a feltárt hiányosságok pótlására.
A bátor 133 ember a parlamentben nem kapkodta el a dolgot, hiszen a 2019. március 31-éből 2021. július 1-je lett. Ekkor lépett hatályba ugyanis az Alkotmánybíróság útmutatása alapján a 2011. évi CXCI. törvény újonnan megalkotott 33/B paragrafusa, amely a rokkantsági nyugdíjrendszer 2012-es átalakításával érintett, megváltozott munkaképességű személyek kompenzációjáról, valamint az esetleges visszamenőleges állapotvizsgálatáról rendelkezik.
Az új szabályozás alapján a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (Nyufig) múlt év végéig hivatalból értesített minden érintettet, hogy elfogadja az ötszázezer forint egyösszegű kompenzációt; vagy visszamenőleges állapotvizsgálatot kér.
Az egyösszegű kompenzáció elfogadásáról február 28-ig kellett nyilatkozni a lakóhely szerint illetékes, rehabilitációs hatóságként eljáró kormányhivatalnak. A kompenzáció elfogadása egyben azt is jelentette, hogy a jogosult lemond a 2011. december 31-ét követően megállapított rokkantsági ellátása összegének csökkenésével összefüggésben minden további igényéről.
No, de mi történt azokkal, akik nem fogadták el a felajánlott félmillió forintos kompenzációt, hanem a bizonytalan végkimenetelű, újabb hatósági eljárást választották? Nekik kérelmet kellett benyújtaniuk a rehabilitációs hatósághoz.
Az állapotvizsgálatot június 30-ig végezték el, amelynek célja annak meghatározása volt, hogy a rokkantsági ellátást megalapozó felülvizsgálat időpontjában a 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapothoz képest tényleges javulás következett-e be.
A hatósági eljárás ügyintézési határideje valamennyi érintett esetében július 1-jén kezdődött, és augusztus 29-én fejeződött be.
Ha a vizsgálat szerint a kérelmező állapotában nem következett be tényleges javulás, vagy annak ténye nem bizonyítható, az ellátás összegét újra megállapították azzal a megkötéssel, hogy az új összeg nem lehet kevesebb a 2011 decemberében járó ellátás időközi emelésekkel növelt összegénél. Vagyis a károsult egy összegben megkaphatja a ténylegesen folyósított összeg és a megvont ellátás időközi emelésekkel növelt különbözetének összegét.
A fentiek ismét szép példája a kapkodó, cseppet sem családbarát rendszerünknek. Mert aki azt hiszi, hogy a megváltozott munkaképességű örül állapotának, az nagyot téved! Ráadásul nem egy esetben ezek az emberek egy-két kiskorúról is gondoskodnak, felelősséggel.
