Több a fogyatékkal dolgozó
Magyarországon minden második megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő embernek van munkája, míg tíz éve csak 18 százalékuk dolgozott – mondta a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára szeptember 23-án Budapesten a Nagyothallók Világszövetségének kongresszusán.
A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) által szervezett kongresszusra 22 országból érkeztek kutatók, audiológus szakemberek, orvostechnikai eszközöket gyártó cégek, aktivisták és maguk az érintettek. A kétnapos konferencián 30 előadás hangzott el.
Fülöp Attila államtitkár arról beszélt: a kormány célja, hogy a fogyatékossága miatt akadályokba ütköző emberre ne jótékonykodásra szorulóként tekintsen, hanem azért hárítson el előle minden akadályt, hogy a társadalom teljes jogú tagja lehessen. Ehhez biztos megélhetés, munka kell és minél teljesebb fizikai, valamint infokommunikációs akadálymentesítés – jelentette ki. Kitért arra: korábban a fogyatékossággal élők közül sokan gondolták, hogy a segély, a támogatás kell, hogy biztosítsa a megélhetésüket, ezen azonban a kormány drasztikusan változtatott. Az eredmények között említette, hogy elindult a megváltozott munkaképességűek álláskeresését segítő Érték vagy! mozgalom. Minden fogyatékkal élőket foglalkoztató munkahely kettős értéket hordoz: egyaránt van gazdasági és szolidaritási értéke – tette hozzá.
Azon nagyothallóknak, akik nem tudnak olvasni, azoknak a kongresszuson Nyitrai Zsolt kiemelt társadalompolitikai ügyekért felelős miniszterelnöki biztos olvasta fel Orbán Viktor, a kongresszus fővédnöke levelét. Nyilván jeltolmáccsal…
Tényleg üdvözlendő lenne, ha minden az elhangzottak szerint működne, de szemben az állami propagandával a valóság sokkal árnyaltabb. A kormány valóban többet foglalkozik a megváltozott munkaképességűekkel: regnálásuk alatt mindenkit újra bizottság elé küldtek – hátha kinőtt a munkahelyi balesetben elvesztett láb -, és akinél lehetett alacsonyabb kategóriába sorolták át, csakhogy kevesebb járandóságot kelljen számukra fizetni, akiknek megszüntették a közlekedési támogatását, stb.
Így aztán nem csoda, hogy nőtt a foglalkoztatottság, hiszen választhat a megváltozott képességű az éhenhalás és a koplalás között. Előbbire elegendő az állami juttatás, az utóbbira a munka. Az ellátmányok alapja ugyanis évek óta alig mozdul, a keresményt meg felemészti az infláció…
Ismét egy olyan sikerpropaganda hangzik el, amely a valóság, finoman szólva is, elhajlítása.
Azok a vállalatok, vállalkozások, akik megváltozott munkaképességű embert alkalmaz – a kötelező kvótán túl – azok valóban valamilyen elköteleződést éreznek ezen embereken való segítségre. Ugyanis sokkal több törődést és odafigyelést igényelnek, mint más munkavállalók. Számtalan olyan sorsot ismertünk meg az évek során, akikkel nem cserélnénk, akik naponta küzdenek önmagukért, társaikért. Akiket megbecsülés és tisztelet kellene, hogy övezzen. Nem csak szavakban, hanem tettekben is.
Nos, ezt az irányt azért még nem igazán látni.
