Visszanyal az a bizonyos fagyi 3. rész

Amikor pár nappal ezelőtt örömmel adtunk hírt a napelemes pályázatok második köréről, még nem igazán láttuk, hogy valójában egy nagyon sötét és kanyargós alagútba vezettük olvasóinkat.

A gyereknek azt szoktam mondani, hogy azért ne azért ne hazudj, mert nem szép, hanem mert egyrészt előbb-utóbb belebonyolódsz és csak tetézed a bajt, másrészt, mert nem kell sok idő ahhoz, hogy magad is elhidd, hogy a valóság az a te torzított (vö: hazug!) világod!

Nos lassacskán tragikomédiába, de inkább elkeserítő, frusztrált, hazug esethalmazzá válik a magyar kormány produkciója. Nem kitérve arra, hogy miért is nem érdeke számukra mások gyarapodása, lassanként elkezd recsegni a rendszer teteje.

Így aztán jelen írásunk – amelyhez a Világgazdaság és mfor.hu cikkeit is segítségül hívjuk, esetenként szó szerint idézve- az idők során három részesre bővült. Az első részben a szakemberhiányról beszéltünk, a másodikban valahogy az állami propaganda sikersztorijáról derült ki, hogy hazugság, míg most talán meglátjuk, hogy valójában totális csőd az egész pályázat.

Semmi sem meglepő

Az előző részben emlegetett áremelkedés magyarázatát és az egész dolgot tovább bonyolítja, hogy az elbírálások csúszása miatt a kiadott támogatói okiratok tulajdonképpen már kiadásukkor érvénytelennek is számítanak, ugyanis a szerződés keltezésénél augusztusi, szeptemberi dátumok szerepelnek, a mellékletében viszont a projekt mérföldköveinél júniusi, júliusi dátumok. (Ahol nem így van, ott is lehetetlen az ütemezést vállalni, hiszen egy most kiadott okiratban mondjuk az első mérföldkő, a nyílászárók cseréje mondjuk szeptember végi dátummal szerepel, miközben előleg még nincs, tehát biztosan nem kezdődhet el a munka egy-két napon belül, anyagbeszerzéssel, felméréssel együtt.)

„Jogilag sem stimmel ez így, erre nincs kontroller, aki elutal egy fillért is. A megoldás egy másik támogatói okirat, amihez első körben mérföldköveket kéne módosítani, de erről egyelőre nincs hivatalos állásfoglalás egyrészt (az ÉMI részéről), másrészt pedig ehhez a módosításhoz kivitelező aláírása is kell, és majd talán novemberben elkészül. Ez persze csak egy elvi kérdés, a kivitelezők előtt ugyanis az a dilemma áll, hogy 480 ezerért építsenek készpénzért holnap, 80 százalékos előleggel, vagy ki tudja hogy mikor mérföldköveket módosítva, 380 ezerért, a jövőben… és talán.” – mutat rá a csapdahelyzetre Pártos Balázs.

A határidők elcsúszása tehát azt jelenti, hogy szükség van egy módosított okiratra, és erre a kivitelezőknek is rá kell bólintania, különben a lejárt határidőkre hivatkozva minden további nélkül elállhatnak a szerződéstől. A kivitelezők tehát most azzal a döntéssel szembesülnek, hogy tavalyi áron, 40 százalékos – még meg sem érkezett – előleggel vállalnak egy kivitelezést, vagy a mostani, jóval magasabb piaci áron, sokkal magasabb, a szerződéskötéskor elkért előleggel. „Ez nem egy nehéz döntés, a tavalyi áron ugyanis nem tudod megépíteni, mert akkor csődbe mész” – jelenti ki Pártos Balázs.

Tömegével visszadobott szerződések jönnek

Mi történik tehát? A kivitelezők vagy visszadobják a szerződéseket (erre egyébként akár a magas infláció vagy a háború miatt előállt vis maior helyzetre való hivatkozással is lenne szerződésbe foglalt lehetőségük), tehát nem vállalják a kivitelezést, vagy értesítik az ügyfeleket, hogy fizessenek ki önerőként 5-700 ezer forintot, ha mondjuk 5 kWp napelemes rendszerről van szó. Egy komplex pályázat esetén nem ritka a 3-4, sőt, akár 5 millió forintos önerőigény, viszont a pályázók köre pedig arra a rétegre volt korlátozva, ahol ennyi önerő egyszerűen nincsen, mivel a pályázat kifejezetten az alacsonyabb jövedelműeket célozta meg. (A kiírás szerint a személyi jövedelemadó bevallás szerinti összevont jövedelmüknek egy főre jutó összege 0 forint és 4.850.000 forint közé kellett esnie.) A pályázók többségének tehát egyszerűen nincs arra pénze, hogy 5-700 ezer vagy éppen 4 millió forintot előteremtsen erre a célra. Akiknek meg van, azok sem erre pályáztak, szerződtek.

Az ügyfelek persze kereshetnek elvben másik kivitelezőt, erre joguk van a szerződések szerint, csakhogy ott is ugyanazt fogják mondani.

Az EnerGO ZERO 570 beadott, többségében komplex rendszerre vonatkozó pályázatban működött közre kivitelezőként, jelenleg 100-as nagyságrendű támogatói okirattal és sokszáz jogosultsági döntéssel rendelkezik, de nagyjából 80-90 százalékos sikerarányra számítanak, tehát legalább 400-450 sikeres pályázattal számolnak. Ők úgy próbálják átvágni a gordiuszi csomót, hogy minden ügyfelükkel leülnek megbeszélni a lehetőségeket, és elkezdik a munka most is normális áron megvalósítható részeit. „Ha az államtól megkapjuk a pénzt, akkor elkezdünk dolgozni, részletes felmérést készítünk, villanyszerelési, fűtési tervet csinálunk, megszereljük a villanyórát, de nem vesszük meg azt, ami most nagyon drága. Azt nem tudjuk megígérni, hogy nem fog majd önerő kelleni, de abban biztosak vagyunk, hogy ez most lenne a legtöbb, így érdemes kicsit kivárni.”

Pártos Balázs szerint most egy komplex rendszerre pályázó ügyfél eldöntheti, hogy veszít ezen a télen a rezsinövekedésen 2-300 ezer forintot, kifizeti a mostani piaci árak szerinti önerőt, azaz nagyjából 4 millió forintot, vagy veszni hagyja az egész 11,3 millió forintos támogatást. Ha velük folytatja a munkát, akkor az biztosan megvalósul, ami most belefér a támogatási összegbe, és talán jövőre nem 4 milliót, csak jóval kevesebbet kell majd áldoznia arra, hogy az egész rendszer elkészüljön.

Ugyanez a matek egy egyszerű napelemes rendszernél úgy néz ki, hogy nagyjából 70 ezer forintot spórolhatna most télen az ügyfél a számláin, csakhogy 5-700 ezer forintos önerő árán – vagy ugye bukja a teljes, 2,9 milliós támogatást.

„A támogatásról lemondás olyan, mintha valaki nyerne a lottón, de nem venné fel a nyereményét. Aki sokkoló árajánlatot kap a kivitelezőjétől, annak is fel tudom ajánlani, hogy keressen meg minket, beszélgessünk róla, legyünk türelmesek. Számomra az a legfontosabb, hogy minél több megvalósult projekt legyen, persze csődbe menni nem szeretnék menet közben” – fejti ki Pártos Balázs.

Sok helyen viszont tisztán üzleti alapú döntést hoznak, és százával, ezrével dobják vissza a kivitelezők a pályázatokat. És hogy így végül mennyi pályázat valósulhat meg?

„Nem tudom, de a sztenderd piaci szereplőktől talán néhány ezer összesen. Vagy kevesebb. Van egy olyan eset, hogy akár 10-20 ezer is, mert az egyik nagy áramszolgáltató rengeteg napelemes pályázatot vállalt, és lehet, hogy ők végül lenyelik a veszteséget” – becsül  az ügyvezető, aki azt is elárulja, hogy az áramszolgáltató az EnergGO ZERO-t is megkereste, hogy vállalnák-e alvállalkozóként napelemek szerelését a pályázatok keretében, de ők nemet mondtak.

Merre tovább?

Az államnak lenne arra is lehetősége, hogy a piaci árak emelkedésére való tekintettel megemeli a támogatási összegeket, ezzel mind a pályázókat, mind a kivitelezőket megsegítve. Csakhogy egyelőre még az eddigi pénzeket sem kezdték el kiutalni, az elbírálások csúszása mellett feltehetően azért, mert egyelőre nem született megegyezés az Európai Bizottsággal a helyreállítási alap pénzeinek kiutalásáról. A magyar költségvetésnek pedig jelen helyzetben nincs arra forrása, hogy anélkül előfinanszírozza e projekteket, hogy biztosan számíthatna az uniós pénzekre.

Így aztán különösen érdekes húzás az, hogy Steiner Attila tájékoztatása szerint újra, változatlan feltételekkel (olyannyira, hogy véletlenül a tavalyi pályázat dátumai is benne maradtak a kiírásban) megnyitják a pályázás lehetőségét.

„Ez az igazi öngyilkosság, erre rányitni még egy következő kört – jelenti ki Pártos Balázs. – Melyik kivitelező fog a tavalyelőtti árakon vállalni egy két év múlva esedékes kivitelezést úgy, hogy egyébként még a mostani körből sem kapott senki utalást? Lehet, hogy találnak kivitelezőket, erre az esély nem nulla, csak éppen nem is túl magas.”

A cégvezető hozzáteszi azt is, hogy egyébként a kialakult helyzetért senkit sem vádol, csak tényeket sorol. Tavaly októberben is lehetett tudni, hogy irreális feladat sok tízezer pályázat elbírálása márciusra, mert nem létezik gyorsított eljárás: ez szigorú, az uniós előírások által szabályozott folyamat, annak minden lépésével. Az apparátus kicsi volt, nem lehettek képesek határidőre elvégezni a feladatot. Nem hibáztak a lakosok sem, akik pályáztak, és a kivitelezők sem, akik lehetőséget láttak ebben 2021 őszén. A helyzet változott meg, drasztikusan. A folyamatok lelassultak, kitört egy háború, piaci káosz van, valamint nemhogy az RRF-forrás (azaz a pályázati pénz) nincs az országban „fizikailag”, de a megállapodás sincs még elfogadva, aláírva, ratifikálva az EU-val.

Mindez egy nyilvánosságra került levélből derült ki, a kilátásba helyezett magyar intézkedések nem oldják meg a rendszerszintű problémákat.

A pályázatokat bíráló apparátus önmagában szintén tehetetlen, a kivitelezőként regisztrált cégek megpróbálnak túlélni (és a jelenlegi, magas árakon gyorsan és sokat keresni, de semmiképpen sem a vesztükbe rohanni és csődbe menni olyan árakat vállalva, amelyeken nem tudnak dolgozni), a pályázóknak pedig nincs lehetőségük a folyamat befolyásolására.

„Patthelyzet. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha a kormány hirtelen másképpen dönt – vagy ha egy kivitelező mindezzel együtt belevág, mert nem azonnali haszonban, hanem hosszabb távú együttműködésben gondolkodik. A tapasztalatok szerint viszont a piacgazdaság logikája más, az állam pedig jelenleg leginkább marketing-kommunikációs eszköznek tekinti az egész folyamatot, ami nem segít, hanem tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetet.”

Úgy néz ki tehát, hogy a 43 ezer beadott pályázat alapján hiába nyertek nagyon sokat támogatást, valójában nagyon kevés napelemes, illetve komplex energiatakarékos fűtési rendszer valósulhat meg az országban az elbírálás csúszása, illetve az árak emelkedése miatt. Akinél végül ki is épül, amire beadta a pályázatát, annak mindenképpen bele kell tennie valamennyi önerőt – ha már most mindenképp lépni akar, akkor nagyon sokat, ha türelmes, akkor valamivel kevesebbet. Mindenesetre most télen, az energiaválság közepén nagyon kevesen takarékoskodhatnak majd e rendszerek jóvoltából, és ez nemcsak a pályázóknak, de az egész országnak is rossz, hiszen nem csökken kitettségünk az orosz gáznak több tízezer napelem és korszerű fűtési rendszer telepítésével.

Sebaj, ha a következő pályázati körben nem érkeznek majd be pályázatok kivitelezők hiányában, a minisztérium majd talán bejelenti, hogy „tessék, Magyarországon már mindenkinek van napeleme és energiatakarékos fűtési rendszere, aki szeretett volna, mert már nulla forintos önerővel sem pályáznak az emberek ilyenekre”. Ez nagy győzelem lesz, csak éppen napelem nem lesz tőle több, a rezsiszámlák meg nem lesznek alacsonyabbak.

Pedig ha emlékszünk Steiner szavaira, akkor már idén csökkenteni fogja a megvalósult napelem a rezsi összegét. A hazugság mellé pedig egy elhallgatás: addig sem az előző, sem a mostani körben nem fog kapni senki egy fityinget sem, amíg a kormány ki nem egyezik Brüsszellel, márpedig ennek ideje a bizonytalan jövőben lesz, vagy soha, Varga Judit másik sikersztorija ellenére. De ez egy másik történet.