Visszanyal az a bizonyos fagyi – 2. rész

Amikor pár nappal ezelőtt örömmel adtunk hírt a napelemes pályázatok második köréről, még nem igazán láttuk, hogy valójában egy nagyon sötét és kanyargós alagútba vezettük olvasóinkat.

A gyereknek azt szoktam mondani, hogy azért ne azért ne hazudj, mert nem szép, hanem mert egyrészt előbb-utóbb belebonyolódsz és csak tetézed a bajt, másrészt, mert nem kell sok idő ahhoz, hogy magad is elhidd, hogy a valóság az a te torzított (vö: hazug!) világod!

Nos lassacskán tragikomédiába, de inkább elkeserítő, frusztrált, hazug esethalmazzá válik a magyar kormány produkciója. Nem kitérve arra, hogy miért is nem érdeke számukra mások gyarapodása, lassanként elkezd recsegni a rendszer teteje.

Így aztán jelen írásunk – amelyhez a Világgazdaság és mfor.hu cikkeit is segítségül hívjuk, esetenként szó szerint idézve- az idők során három részesre bővült. Az első részben a szakemberhiányról beszéltünk, a mostaniban az állami propaganda sikersztorijáról (sic!) lesz néhány gondolat, míg a harmadikban kiderül, hogy valójában totális csőd az egész pályázat.

Zászlónkat vígan lengeti a szél

Amikor fentebb a hazugságok metamorfózisáról elmélkedtem a gyereknek, akkor nem lehet nem észre venni, hogy az állami gépezet miként próbálja elhitetni a maga által talán már elhitt: mi mindent jól csinálunk, amihez nyúlunk az csak siker lehet – gondolatvilágát!

Steiner Attila, a Technológiai és Ipari Minisztérium államtitkára tartott egy tájékoztatót, ahol megemlítette, hogy a tavaly megnyitott első körben 43 ezer beadott pályázatot kellett értékelni, és jól haladnak ezek feldolgozásával: már 21 800 támogatói döntést hoztak, mintegy 89 milliárd forintnyi összeget kiutaltak, ezeknek a projekteknek a megvalósítása már elkezdődött.

Egy egészen kicsit tévedett az államtitkár? – Steiner Attila, a Technológiai és Ipari Minisztérium államtitkára tart beszédet augusztus végén Debrecenben, a Zöld Busz Program keretében üzembe helyezett autóbuszok átadásán. MTI/Vajda János

Ennek kapcsán azt is hozzátette, hogy ezek a pályázatok most fognak beérni, és a mostani téli időszakban már csökkenteni tudják a hazai háztartások földgázkitettségét. Steiner Attila azt is kimondta, hogy „ez minden idők legsikeresebb klímavédelmi és ellátásbiztonsági pályázata”.

Az államtitkár azonban – hogyan is szokás mondani? – nem fejtette ki az igazság minden részletét megszólalásában. Ha megnézzük a kormányzati összesítő oldalt a pályázatról, akkor azt láthatjuk, hogy a szeptember 12-i frissítés szerint kicsit más számok láthatók az RRF 6.2 néven futó napelemes pályázatok mellett.

Itt ugyanis az látszik, hogy 89 milliárd forint helyett egészen pontosan 0, azaz nulla forintot utalt ki a kormány a pályázóknak.

A hivatalos kormányzati oldalon nagy üresség tátong a kifizetett pályázatok és összegek helyén. Fotó: mfor

Ehhez képest már csak részletkérdés, hogy támogatói döntés is csak 71,190 milliárdról született, tehát a 89 milliárdos összegről sem tudjuk, honnan került elő. Azt a kijelentést, miszerint „jól haladnak” a pályázatok feldolgozásával, árnyalja egy kicsit, hogy március végére ígérték ezek feldolgozását, a folyamat pedig még mindig zajlik.

Elszálltak a piaci árak

Csakhogy a baj még annál is sokkal nagyobb, mint hogy eddig egyetlen forintot sem utaltak ki a nyertes pályázóknak. A kiírás szerint a napelemes rendszerekre pályázók 0 forintos önerővel, 2,9 millió forint támogatásból telepíthettek volna napelemeket, ez kilowattonként nagyjából nettó 380 ezer forintos árat jelentett. Pártos Balázs, az EnerGO ZERO Kft. tulajdonosa és ügyvezetője szerint ez tavaly decemberben reális árnak számított, nem véletlen, hogy a napelemes cégek kaptak az alkalmon, és kivitelezőként pályázatok százaiban, akár ezreiben működtek közre kivitelezőként, azaz vállalták, hogy a támogatói okirat beérkezése, valamint 40 százalék előleg kiutalása után megvalósítják ezeket kivitelezőként.

A gondok ott kezdődnek, hogy ma már nagyon nem ennyi egy ilyen rendszer piaci ára. „Ha most bemegy valaki az utcáról egy napelemes céghez, akkor kilowattonként nettó 480-490 ezer forintos árakról kaphat árajánlatot, de lehet, hogy két-három hét múlva ez mondjuk 500-510 ezer lesz, és minél kisebb egy rendszer, fajlagosan annál drágább” – mondja Pártos Balázs, aki hozzáteszi: „ehhez sok cég még elkér egy 70-80-90 százalékos előleget is, a kivitelezést pedig talán év végére, talán jövő januárra vállalják sok esetben – ezeken az árakon és ezekkel a feltételekkel is”.

Az elmúlt hetek áremelkedésében már csak kisebb része volt a különböző komponensek világpiaci árainak emelkedésének, illetve a forint árfolyamának romlásának. Valóban volt a nyár közepére egy 30 százalék körüli drágulás, ami részint az alapanyagok árának emelkedéséből, részint a forintárfolyam változásából fakadt. A tavalyi évhez képest történt 50 százalékos, sőt, mára azt már meg is haladó áremelkedést azonban ez nem indokolja önmagában.

„Amikor a kormány bejelentette a rezsicsökkentés szigorítását, hirtelen belépett a piacra rengeteg új szereplő, akik megijedtek, hogy nő a rezsijük, és hoztak egy érzelmi döntést: ’Napelemet most!’. Két és fél hónappal ezelőtt még csak körülbelül 400-410 ezer forint környékén volt a piaci ár, azóta pedig nem nőtt a napelemek ára (bár az invertereké a szűkösség miatt kicsit igen), és a forint sem gyengült érdemben; csak éppen megjelent egy hét alatt vélhetően nagyjából 20-30 ezer ember az eddig évi 30-40 ezer épületet ’tudó’ piacon.

Tisztán látszik, hogy több dologgal állunk szemben ebben a „sikersztoriban”: nem jön a gyűlölt Brüsszelből a pénz, a forint sem az erősödését mutatja, kissé az alapanyagok ára is emelkedett, született meggondolatlan állami döntések sora – irdatlan rezsiemelés, képzési rendszer szétverése, majd erre ráengedett kamu-pályázat.

Nos a későbbiekben a sztori még bonyolódik és még elképesztőbbé válik, még mélyebbre süllyedünk a „sikerhazugság”-mocsárban.