Emberség nulla, hatósági igazolvány nulla
Engedjék meg, hogy egy mai hírt idézzek a hvg.hu oldalról:
Hiába utaztak a zalai kisvárosból a fogyatékkal élők Veszprémig, hogy bemehessenek az állatkertbe, ott nem engedték be őket kedvezményes belépővel, mert csak hatósági igazolványuk volt. A teljes árú jegyeket nem tudtak kifizetni, így hazamentek.
„Az nem volt elég, hogy voltak járókerettel, kerekesszékkel közlekedők, hiába volt mindenkinek fogyatékosságot igazoló hatósági igazolványa, nem engedték megvenni az olcsóbb jegyet. A kapunál szembesültünk azzal, hogy a kedvezményes belépőt csak akkor vásárolhattuk volna meg, ha valamely fogyatékkal élőket képviselő szervezetben tagsággal rendelkeznek az ellátottjaink” – mondta Kaizerné Köllis Mónika, a zalaszentgróti Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének vezetője.
A történet folytatása is felháborító: nincs panaszkönyv, nincs igazgató, miért nem olvasták el a honlapot (mert évekkel ezelőtt is jártak ott, akkor nem kellett más) és az ezeket az embereket elvben védő szervezetek magatehetetlenek.
Igen, ez az általános tapasztalat. Mi, akik nap mint nap rokkantakkal, rehabilitáltakkal foglalkozunk, ugyan ezekbe a problémákba ütközünk. A hatósági igazolványuk gyakorlatilag semmire nem jó! Miért kell még máshová rohangálni különféle papírokért? Ezek az emberek nem tudnak! Vegyük már végre tudomásul. Nem sajnálat kell nekik, nem szánalom, hanem hathatós, kézzel fogható segítség! Emberek és élni akarnak!
Értem én, hogy minden intézmény maga határozza meg, hogy kit enged be, milyen kedvezménnyel, de miért is nem áll végre a sarkára az illetékes hatóság és legalább ezeknek a hátrányos helyzetű embereknek segít azzal, hogy egységessé és kötelezővé teszi a hatósági igazolványok kedvezményre való felhasználhatóságát?
Ugyan csak a hvg.hu-ról:
Az eset másnapján közleményt adott ki a város polgármestere, Porga Gyula (Fidesz-KDNP). Szerinte a “szomorú incidens” azt mutatta meg, “hogy a másokkal való kapcsolatainkban egy percre sem feledkezhetünk el az empátiáról, az emberséges hozzáállásról és a törődésről”.
A polgármester emiatt telefonon beszélt az állatkert igazgatójával, Török Lászlóval, és elmondta neki: személyesen fogja meghívni a csoportot az intézménybe.
Eddig az idézet. És ki fizeti az utazást? Jó szájízzel mennek el majd? Kellett ezt megvárni?
Török úr, hogy-hogy most sikerült felvenni a telefont? Miért kellett elsőre emberségből vizsgáznia? Miért ér szintén egy nagy nullát a hivatalos szervek által kiállított igazolvány?
Nincs több kérdésem.
