És megint: érettségi

A végzős diákok rémálma az érettségi. Ezernyi kérdés merül fel bennük a stressz mögött: könnyű vagy nehéz, tudom vagy nem tudom, stb.

Évről évre megküzdünk mi szülők is azzal, hogy vajon milyen szintű az érettségi: a gyerek tud keveset, magas a követelmény, vagy épp az aznapi nap-hold konstelláció nem kedvezett a jobb eredményért. Pedig itt is a jövő a tét, az esetleges felvételi valamely egyetemre.

Már tavaly sem voltak kedvezőek a feltételek a diákoknak, idén ha lehet még rosszabb helyzetben vannak az érettségizők, hiszen a pandémia miatt ebben a tanévben, ha minden jól ment akkor is csak két és fél hónapot járhattak iskolába. Úgy felkészülni, hogy sok esetben a tanárok elérhetetlenek, a feltett kérdésre nem vagy csak nagyon későn válaszolnak, igencsak nehéz feladat. Szóval ez inkább egyéni felkészülés lehetett, nem irányított foglalkozás.

Az idei évben azt látjuk, hogy a magyar érettségi nem volt nehéz, ám mindenkitől azt halljuk, hogy korszerűtlen, elmaradott, nem XXI. századi. A középszintű matekérettségi feladat sor láttán többek lábon kihordtak egy infarktust, mert olyan nehéz és számos esetben ismeretlen feladat volt az érettségi lapokon. A történelemről annyit lehet tudni, hogy a diákok véleménye szerint is olyan közepes volt, megoldható, de sokaknak az idő rövidsége okozott gondot.

Visszatérve az érettségihez, mint amolyan életválasztó esemény: kitűnően tükrözi magyar oktatás színvonalát, már ha van neki. Nem a tanárok és pedagógusok tehetnek arról, hogy magyarból a tanterv mindent elkövet annak érdekében, hogy ne szeressenek a diákok olvasni, hogy odavágják a tankönyvet a sok verstanulás miatt, hogy felesleges életrajzokat kell bemagolniuk. Egyetlen modern, korszerű irodalmi mű sincs a tantervben! Értem én, hogy ismerni kell a hazai irodalom nagyjait. Ismerjük is meg, de ez a mélység nem életszerű és a mai srácokat nem is érdekli. Megjegyzem engem sem érdekelt Balassa Bálint szerelmi élete. Sem.

Matematika. Nem tudom, nem értem és nem hiszem, hogy mind arra szükség van, amit ma matek oktatás címén előadnak. Az én gyerekemnek emelt szintű matekot tanít a tanára, hogy biztosan meg tudja oldani a középszintű érettségit, ami állítólag mindig nehezebb, mint az emelt. Tegye fel a kezét az, aki nem mérnökként rá volt kényszerülve trigonometrikus egyenletek megoldására, differenciál számításra, vektoros műveletekre, de tovább megyek soha az életben nem volt szükségem a csonka kúp térfogatának kiszámítására sem! Olyan szinten tanítanak felesleges dolgokat, hogy mindezzel csak a gyerekeket kínozzák.

Végül a történelemről; amivel a legnagyobb gondom az, hogy úgy tanítják az eseményeket, mintha azok nem kapcsolódnának össze valahol. Sem az összefüggéseket nem tudják és nem értik a diákok, sem nem is érdekli őket ez a rengeteg felesleges és száraz, sok esetben érdektelen, de legalább kuszán megfogalmazott anyag. Feltettem a 11. évfolyamba járó gyerekemnek a kérdést: Milyen fontos esemény zajlott Mátyás király halála utáni években? Annak ellenére, hogy fújta az évszámot (1490), nem állt össze benne hogy két évvel később az európaiak felfedezik maguknak Amerikát.

Ne folytassuk most azzal, hogy mindez milyen mélységekben jelennek meg az érettségi vizsgákon. Már sem az oktatás, sem az érettségi nem arról szól, hogy valamit megszerettessünk a jövő nemzedékével.

Azt sem tudják, hogy ami nekünk még csak a könyvtár volt lehetőségként, az a kezükben van, amit úgy hívnak internet…

De ez egy másik történet.