Húsimádó kontra vegetáriánus
Örök téma – ha egy társaságban beállna a kínos csend – elég felvetni az együnk húst, avagy mégsem kérdéskörét, és biztosan lehetünk benne, hogy rögvest lesz önként jelentkező szószóló mindkét táborból.
Három – négy évtizeddel ezelőtt jómagam még csak ott tartottam, hogy aki nem eszik húst, na őt nevezzük vegetáriánusnak. Csak később szembesültem vele, hogy a vegetarianizmusnak is számos árnyalata van. A legfőbb kérdés: vegyünk-e magunkhoz állati eredetű táplálékot, avagy ne? Hol kezdődik a vegetarianizmus és kit tekinthetünk annak? Van, aki alkalomszerűen megengedi magának, hogy szárnyas hús is kerüljön a tányérjára, más a halat és a tenger gyümölcseit még teljesen elfogadhatónak tekinti. A kissé szigorúbbak már csupán a tej- és tejtermékek terén tesznek engedményeket. A vegán irányzat képviselői ezzel szemben minden állati eredetű táplálékot száműznek az étrendjükből. Az úgynevezett fruitáriánus irányzat követői zömében nyers gyümölcsöt, zöldséget fogyasztanak, emellett még olajos magvakkal, csírákkal színesítik tányérjukat. A makrobiotikus étrend követői amit csak lehet, nyers formában, minél kevésbé feldolgozva veszik magukhoz – ők ebben látják a test-lelki egyensúly, a békesség zálogát.
A vegetáriánus életmódnak is van számos előnye. Azok akik zöldséggel helyettesítik tányérjukon a húsféléket, gyakran számolnak be róla, hogy energikusabbak, jobb az erőnlétük, nagyobb lendülettel kelnek ki reggelente az ágyból (ha másért nem, talán már csak emiatt is érdemes lenne egy próbát tenni). Mindemellett a zöldségekben és gyümölcsökben lévő rostok kimondottan jó hatással vannak a koleszterinszintre, ami pedig szoros összefüggésben áll a különféle keringési problémákkal, valamint a szívzűrökkel is, s nem utolsósorban a storke-kal is. Vagyis, erre a mutatóra mindenképpen érdemes figyelni – akár lemondunk a húsról, akár nem. Mindemellett van számos olyan megfigyelés is, amely összefüggést lát a daganatos megbetegedések száma és az életünk során elfogyasztott húsok mennyisége között.
Az éremnek azonban két oldala van, így természetesen ahányan igyekeznek bizonygatni a húsmentes élet előnyeit, legalább annyian akadnak, akik ennek épp az ellenkezőjéről szeretnének meggyőzni minket. Az első, s talán legfőbb érv, amelyet a húspártiak felhoznak, az a fehérje. Ha nem adunk a testünket elegendő fehérjét elsőként az izomzatunk kezd el összeesni, később ez megmutatkozhat még a haj- és köröm nem megfelelő állapotában is, vagy akár előidézheti az arc, a kéz, a szem alatti rész felpuffadását is. A fehérje hiánya a szervezetünkben hosszútávon akár a májkárosodást, vérszegénységet is eredményezhet. A másik, amire szintén ügyelni kell, ha lemondunk a húsról, az a megfelelő B vitamin utánpótlás, ugyanis a zöldségekben lévő vas olykor nehezebben szívódik fel, s ilyenkor a vashiány okozta kellemetlenségekkel kell szembenéznünk. (Bár ez más körülmények között is megeshet velünk.) Szintén szokás előhozakodni a csontok egészségével. Az ellenzők gyakorta érvelnek azzal, hogy nem elegendő a kalciumbevitel húsmentes táplálkozás esetében. Az igazság ezzel szemben az, hogy az orvosok egyébként is azt javasolják, hogy negyven éves kor fölött fordítsunk különös figyelmet a csontozatunkra.
Ma ugyanakkor már oly sokféle megoldás, ötlet, recept létezik mindenre, hogy bárki – aki érdeklődik a téma iránt – bőven talál magának útravalót. S a vegetarianizmus is – akárcsak bármelyik más táplálkozási irányzat – kellő körültekintéssel, alapossággal tökéletesen egészséges lehet. A lényeg, hogy mindenki úgy és azt egyen, amitől ő személy szerint jól érzi magát.
