Ez az a hely, ahol semmi sem változik
Nos két és fél hónapja, illetve csaknem tavaly november óta a dal címe már nem igaz. Legalábbis a Földre. Hazánkra.
A pandémia számos dolgot hoz magával. A csapból is az folyik, hogy már semmi sem lesz egészen úgy, ahogy volt. Biztos. Nem tudom, én nem vagyok tudós. Néhány dolgot azonban látok, és az biztos, hogy változni fog.
Szentül hittünk a személyes oktatásban. Egészen március 16-ig. Ekkor szembesült mindenki azzal, hogy nincs tovább, a személyes oktatás nem fog most működni. Nyelvtanárok százai sikoltottak fel, jaj mi lesz most! Semmi. Átálltunk, és kiderült, hogy lehet képezni, vizsgáztatni az on-line térben is. Persze ehhez nyitottságra volt szükség a képzők, a tanárok és a képzettek és azok cégei részéről is.
Sok tanár még mindig, két és fél hónappal a kijárási korlátozások után is siránkozik, hogy elvesztette munkáját. Nos szentül hiszem, ők valamit rosszul csinálnak. „Heti hatvan órát tanítok” – mondja Mihály ismerősöm, aki három nyelvet tanít – „arra sincs időm, hogy egyek, egyik óra követi a másikat, az egész hétvégém arra megy el, hogy felkészüljek” – mondja. Őt tett azért, hogy ne kopjon fel az álla. Svájci iskolának is tanít, on-line. Azt mondja, nem tér vissza a hagyományos oktatáshoz, ez így olcsóbb és hatékonyabb.
És eddig csak a nyelvi oktatásról beszéltünk. Varga Enikő, a Mind Center Kft. képzési vezetője szerint a hatóságok is eléggé rugalmasak voltak, így például már tréningeket is on-line oktathatnak, akkreditált szinten is. Ez megint csak költséghatékony, egyszerű és nem igényli a tömeges személyes jelenlétet. Azok a vállalkozások, amelyek bevállalták és folytatták a pályázati képzések on-line megtartását, csak nyertek.
De mindez mit hoz magával? Azt mondják az irodapiac is át fog alakulni. Biztos. Rájöttek a cégvezetők, hogy sokkal kevesebb személyes jelenlét is elegendő a megfelelő munkavégzéshez, ennek megfelelően kisebb és kevesebb iroda is elegendő. A fele munkaidő is bőven elég egy irodában, a többi hatékonyan menedzselhető home-officeban is. Ahhoz pedig valóban fölöslegesek a nagy irodaházak. Ennek pozitív, a környezetre gyakorolt hatására most nem térek ki, pedig van bőven, hiszen kevesebb közlekedés, kisebb légszennyezettség, alacsonyabb épület fenntartási költségek, stb.
Egy érdekes másik „mellékhatást” is megfigyeltem magamon: a gyerekeim mondták, hogy amióta itthonról dolgozom, sokkal nyugodtabb vagyok, nem vagyok annyira ingerült sem. Elgondolkoztam: igen, két óra közlekedési stressz mínuszban, nem kell a kollégákhoz igazodni folyton, kevesebbet lógok a telefonon és az interneten. Összességében én is azt látom, hogy a magam munkájában is hatékonyabban végzek mindennel, sokkal kevesebb szorongás, stressz érzéssel.
És ha már a gyerekeknél tartottam, azt hiszem itt az ideje, hogy a teljes közoktatási és egyetemi képzési rendszert megreformáljuk. Az alsó tagozatos diákokon kívül mindenhol át lehetne állni egy kombinált képzésre, amely a személyes jelenlétre és az önálló munkára épít. Akár kéthetes váltásban is. Tudom, sokan folyamatos műszakban dolgoznak, így a gyerekek otthontartása nehezen megoldható, de valószínűleg szervezéssel, akarattal megvalósítható lenne. Különösen, ha egész életünk – úgy ahogy jósolják – megváltozna, átkerülne az on-line térbe.
Nos, a dal hát már nem igaz, itt minden változik, változhat és változnia kell. Magunkért, a környezetünkért, a gyerekek jövőjéért. Mert ezek a változások valóban hatalmas pozitív környezeti változásokat is hozhatnának és kevésbé élnénk a vírusok és a klímakatasztrófa árnyékában.
Meglátjuk…
