Beragadtunk a múlt század végébe

Sajnos elkeserítő tény, hogy hazánk az Európai Unió mobilitási listáján a legutolsó helyen szerepel, azaz egy rendkívül zárt társadalom, tehát alig-alig van kitörési, felemelkedési lehetőség a polgárok számára. Hasonló jelenség figyelhető meg a településszerkezet változatlanságában is. A települések száma alig gyarapodott, inkább csak a szétválások miatt növekedett a számuk, igaz a városi rangra emelkedés megtriplázódott.

Ebben a befagyott állapotban végezte el a Központi Statisztikai Hivatal és a Debreceni Egyetem 2017-ben a munkaerőpiaci körzetek kialakítását, lehatárolását, az EU irányemutatások alapján.

A társadalmi és technikai fejlődéssel világszerte gyakorivá vált, hogy a foglalkoztatottak lakó- és munkahelye nem azonos településeken található. A munkavállalási célú ingázás Magyarországon is elterjedt, az előző népszámlálások adatai azt mutatják, hogy egyre több embert érint. A foglalkoztatási központok jellemzően a nagyobb városok, amelyek munkaerővonzása gyakran nagyobb térségre terjed ki. E vonzáskörzetek különböző mértékben egymást is átfedik, illetve általában nem esnek egybe a közigazgatási (megyei, járási) határokkal. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy egy nagy területen belül nincs kiemelkedő vonzásközpont, hanem több település között is intenzívek az ingázási kapcsolatok, vagy a helyben foglalkoztatás a tipikus.

Több európai országban már kialakítottak olyan munkaerőpiaci körzeteket, amelyek statisztikai adatait felhasználják szakmai döntések előkészítéséhez, és az Európai Unió célként tűzte ki, hogy egységes módszertan alapján a lehatárolásokat a többi tagállamban is elkészítsék.

Az ingázás az eltérő településeken lévő lakó- és munkahely közötti napi, heti vagy ennél ritkább gyakoriságú rendszeres mozgást jelent. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel együtt jár a településrendszer átalakulása (Ez maradt el!), és ez a munkaerőpiac kínálati és keresleti oldalának térbeli elkülönülését eredményezi. A folyamat csillapíthatja a népesség nagyobb fokú települési koncentrációjából adódó feszültségeket, illetve stabilizálhatja a falvak demográfiai helyzetét. Mindezzel együtt a törvényalkotók munkáját segíti, segítheti a jól átgondolt beruházás tervezéssel kapcsolatban.

Az olasz statisztikai hivatal által kidolgozott algoritmus alapján elvégzett lehatárolás szerint így Magyarországon 84 munkaerő-piaci körzet található.

Ezek a téregységek nagyobbak a járásoknál, azonban Budapest foglalkoztatási körzetétől eltekintve rendre kisebbek a megyéknél. A körzetek és a megyék határai egy-két települést leszámítva többnyire illeszkednek egymáshoz, ennél nagyobb eltérések csak egyes nagyvárosok (pl. Budapest, Miskolc) környékén figyelhetők meg.

Az Alföld településein alárendelt az ingázás szerepe, a helyben foglalkoztatás a legáltalánosabb. A számítógépes algoritmus errefelé többségében néhány település összevonásával hozott létre körzeteket, jellemzően úgy, hogy a minimális körzetnagyság feltételét már önmagában teljesítő kisebb városokhoz hozzárendelte a környező helységeket, figyelembe véve a belső foglalkoztatási arányok optimalizálását.

Néhány érdekesség a lehatárolást követően:

• Hajdúböszörmény önmagában alkot egy körzetet, de a hajdúnánásiban, a mezőtúriban, a csongrádiban, a karcagiban és a tiszavasváriban sem haladja meg a települések száma a négyet.
• A Dunántúlon a paksi körzetet alkotja a legkevesebb (12) település.
• A települések száma alapján harminc legkisebb körzetből csak öt található a Dunántúlon.
• Budapest kiemelkedő munkaerő-piaci szerepét mutatja, hogy a vonzáskörzetéhez egy nagyobb megyének megfelelő területen 274 másik település is tartozik. Ez a legnagyobb körzet a lakónépesség, a foglalkoztatottak és a napi ingázók száma alapján is, de ez a fővárosban élők nélkül is így lenne: a többi településen a népszámlálás idején több mint 1,3 millióan laktak, közülük 560 ezren voltak foglalkoztatottak, 347 ezren ingáztak.
• A mutatók alapján a miskolci a második legnagyobb körzet.

A felmérés megmutatta azt is, hogy mely körzetekben a legnagyobb a munkaerő ingázási gyakorisága, ez pedig például a közlekedésszervező szakembereknek adhat támpontot a legégetőbb közlekedésfejlesztési beruházásokhoz.

A nagy kérdés, mint mindig, hogy bárki élni kíván-e az ország előremozdítása, nyitottabbá tétele érdekében ezekkel az adatokkal? Szeretnénk-e, szeretnék-e a polgárok és döntéshozók, hogy gondolkodásunkban is átlépjünk végre a XXI. századba?

Forrás: KSH