Közép-iskola-választás

Megint itt vagyunk! Gyerekek ezreinek kell valamilyen középiskolát választani, ahova majd felvételiznek és ezzel a jövőjüket, a sorsukat határozzák meg. Ezért fontos azt átlátni, hogy mi a rossz és mi a jó választás? Ez a szülők nagy kérdése. Előre bocsájtom: nincs jó választás! Szerintem.

Tekintsünk most el attól, hogy mekkora lelki teher a srácoknak és mekkora anyagi teher a szülőknek ez az egész elfuserált procedúra. Erről sok fórumon, sokat lehet olvasni. És szinte csak rosszat…

Azonban nem csak a gyerek lelkét kell nyugtatni, hanem a szülőkét is. Anya és apa szeretné csemetéjét jó iskolában tudni. No ez az! De milyen a jó iskola? A versenyistálló, vagy az elegánsan szakgimnáziumnak elkeresztelt ex szakközépiskola, esetleg a szakmunkásokat képző centrumok?

Kedves szülőtársak! Egyet tartsatok a szemetek előtt! A gyereket! Ne a ti kedvetek szerint válasszatok, hanem tessék bevonna a gyereket is. Ő mit akar, mit szeretne, mire képes. Másodlagos a hol van, hány éves a képzés, stb. A gyerek a legfontosabb. Hallgassátok meg a jelenlegi tanárinak véleményét is. És a legfontosabb tanács: ha már nagyjából körvonalazódott, hogy milyen irányba szeretne a gyerek tanulni, akkor vegyétek a fáradságot és tessék elmenni a nyílt napokra, bemutatkozókra. Igaz az általános iskola erre csak három napot ad, de a szülő is mellé tehet további három napot – most erre használjátok, ne a síelésre – és így elég sok iskola megismerhető. Egy személyes példa, mi tavaly a gyereknek 7 iskola 12 szakát jelöltük meg, közöttük olyanokat is, amelyek elég közel voltak lakhelyünkhöz. A megjelölt iskolák közül sikerült ötnek elmenni a nyílt napjára. Szülőként is lesújtó volt némelyikről a véleményem. Akadt olyan jó nevű gimnázium, ahol arra nem méltatott az előadó bennünket, hogy bemutatkozzon! Ezután következett a bemutató óra. A folyosón zombi tanárok és diákok bóklásztak, mosoly, vidámság, hangulat nélkül. Tudtuk, bármennyire is jó papíron az iskola, ide a gyerek nem szívesen járna és mi sem szeretnénk. Volt olyan oktatási intézmény, ahol a fejünkre esett az ablak, úszott a mocsokban az illemhely, a tanárokon azt éreztem, hogy a kedvességük nem szívből jön. Megint csak azt mondhatom érdemes volt elmenni.

Csúcs kémiai labor a nem TOP10 iskolában. A lényeg: tanulni itt érdemes, és a diákok, a tanárok imádják

Aztán volt olyan hely, ahol leesett az állam: vidámak voltak a diákok, elképesztően segítőkészek, kedvesek. És ezen a helyen már csak a tanárok álltak feljebb a dobogón: érezni lehetett a szakmájuk szeretetét, a tanulók iránti nyitottságukat, azt, hogy partnerek diáknak és szülőknek egyaránt. Gyermekünk és mi is tudtuk, hogy ez a neki való hely. Nem elit gimnázium, nincs benne az első tízben. Tanulni meg úgyis mindenhol kell, hisz, ha felsőoktatásba akar majd lépni, akkor úgyis kell nyelvvizsga, emelt szintű érettségi, stb. De a tanulás, és itt a bizonyíték, lehet öröm. (Nem is csalódtunk eddig, hiszen eltelt két hónap, a gyerek jobban teljesít, mint általánosban, és örömmel megy iskolába. Kell ennél több?)

Tudom, és nem is ajánlom mindenkinek, hogy gimibe menjen, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ebben a fene nagy felfordulásban és stresszben a szülők a gyereket tekintsék elsőnek és nézzék meg azokat a középiskolákat, ahová esetleg jelentkezni kíván a nebuló. Neki kell jól éreznie magát. Tanulni, ha akar és komolyan gondolja, bárhol tud, az érettségi meg úgyis központi elem. A felsőfokú felvételit meg most tegyük még félre, hisz menet közben a gyerek is változik.

Persze, olvassátok el a legjobb iskolákról szóló TOP-listákat, de ne azok alapján, hanem a személyes tapasztalat alapján döntsetek. Bújjátok a kiválasztott iskolák honlapjait és jelentkezzetek minél több bemutatkozóra, tájékoztatóra. Már nagyon itt van az ideje.

És készítsétek fel a gyerekeket a valóságtól elrugaszkodott felvételi eljárásra…