Problémák a Z generációval. Kihal-e a munkaerőpiac? 2. rész
Az előző részben a Z generáció munkához, munkahelyhez való hozzá állásának boncolgatásába kezdtünk bele Fekete Zsombor és a Pénzcentrum segítségével. A második részben a cikk folytatását közöljük.
- Jogaik vannak…
Az emberek gyakran gondolják azt, hogy amit a környezetükben mindenki megkap, az nekik is jár, vagyis joguk van hozzá. Amit pedig mindenki megkap, annak így nincs is különösebb értéke. Hiába próbálják a vállalatok azt kommunikálni, hogy egy adott juttatás értékes, ha azt az Y, Z generációs munkavállalók nem becsülik sokra. Nem is beszélve a tréningekről, céges eseményekről, amelyet sokan értékelnek nyűgként, kötelező kellemetlenségként.
Nyilvánvalóan a fiatalabbak nem éltek olyan korban, amikor még a különféle jogokért keményen meg kellett küzdeni, ezért gondolkodnak így. Keretezzük át a “többiek is megkapják”, illetve a “mindenkinek kötelező” referenciáját úgy, hogy egy másik szakmával, munkahellyel vetjük össze. “Ne azt nézd, hogy ezt mindenki megkapja, hanem azt, hogy egy másik vállalatnál nem kapnád meg!” illetve a kötelező tréningekre vonatkozóan “Ez a tréning 500 000 forintba kerül. Egy másik munkahelyen valószínűleg csak magán úton, a saját pénzedből vehetnél részt rajta.”
Vezetőként figyelnünk kell önmagunkra. Ha belefásultunk a munkába, ha magunk is igazságtalannak érezzük a juttatások mértékét, feleslegesnek a rendezvényeket, tréningeket, akkor nem fogjuk tudni átkeretezni az Y-osoknak. Csak akkor tudjuk hitelesen képviselni a vállalatot, ha vezetőként magunk is értéket látunk ezekben – hívja fel a figyelmet Fekete Zsombor.
- Visszaél azzal, hogy rá vagy szorulva a munkájára
“Mert miért? Mit csinálsz? Kirúgsz?” – többen számoltak be arról, hogy az Y és Z generációs munkavállaló tisztában van a munkaerőpiaci helyzetével, és vissza is él vele. Ez különösen kellemetlen, ha valóban monopol helyzetben van az illető. A megoldás: “Igen, kirúglak. Most.” – sem terroristákkal, sem hisztis gyerekekkel, sem zsaroló Y vagy Z generációsokkal nem tárgyalunk.
- Türelmetlenek, mindent azonnal akarnak
Ezt szeretik bennük a vezetőik a leginkább: lelkesek, okosak, tettre készek – és terhelhetők is. Ez azonban hihetetlenül félrevezető. Bár az Y és Z generációsok általában valóban jobbak a digitális eszközök, szoftverek használatában, mint mi, X generációsok, épp a szoftvereknek hála megszokták azt, hogy mindig maximális kapacitással pörögnek a feladataikon – ami nem digitális környezetben nem mindig igaz rájuk.
Unatkoznak, nem találnak kihívást, elmennek másik munkahelyre. Ezt úgy tudjuk orvosolni, ha felvázoljuk nekik a rájuk váró feladatokat, és jelezzük nekik, hogy mik a sikerkritériumaik. Hálásak lesznek roadmap-ért, szeretik átlátni a rájuk váró feladatokat. Könnyebben elfogadják, ha várni kell, ha tudják, mi lesz a következő lépés, illetve ha a megelőző feladatokra megkapták az elemi szintű megerősítést.
- Elvárják, hogy alkalmazkodjunk az időbeosztásukhoz
Elképesztő módon fontos számukra az “én-idejük”, a privát szférájuk. Minden mást igyekeznek ehhez igazítani. A munkára gyakran egy olyan szolgáltatásként gondolnak, amely bizonyos tevékenységükért cserébe pénzt termel nekik, így a munkaadóra, mint szolgáltatóra számítanak a munkaidő optimalizálásában.
A megoldás a korábbi pontokból már kiolvasható: egyrészt, ha nem muszáj, ne korlátozzuk őket a szabadidejükben csak azért, mert megtehetjük! Nem szeretik a kényszert, az öncélú korlátokat. Emlékszünk a belső motiváció eszközeire? Ha az időbeosztásban szabadságot biztosítunk nekik, majd a munka során átélik azt, hogy értelmes célokért dolgozhatnak egyre hatékonyabban, profibban, és a munkahelyi közösség is fontossá válik számukra, rövid időn belül sokkal inkább ragaszkodnak majd a munkájuk alapos elvégzéséhez, mint a privát idejükhöz.
- Csak a prémium-feladatokkal hajlandóak foglalkozni
Ez is az úgynevezett “app-attitűd” eredménye. A mai ember szinte automatikusan nyúl a telefonja után, ha valami kényelmetlen dologgal szembesül. Ahogyan van applikáció, ami segít a közlekedésben, az ételrendelésben, vagy a banki ügyek intézésében, úgy kell lennie applikációnak a kényelmetlen munkahelyi feladatok elvégzéséhez is.
Lássuk be, hogy a világ ebbe az irányba tart, idővel a legtöbb “kuli munka” megszűnik majd. Addig azonban, amíg nincsenek minden bosszantó feladathoz appjaink, ezeket nekünk, embereknek kell végeznünk. Ezt kell megértetnünk velük is – vélekedik Fekete Zsombor.
Az utóbbi években rengeteg tevékenység, munkafolyamat vált köddé el a XXI. század süllyesztőiben. Sok dolog, ami korábban egy szakma ismeretéhez szükséges volt, mára már ósdinak, elavultnak tűnik, amit helyettesítenek a gépek, mobil telefonok. Ha még van olyan feladatunk, ami a munkánk múltszázadi történetéből maradt ránk, azt pozicionáljuk számukra így, értékként, jól eső tradícióként – még akkor is, ha valóban kuli munkáról van szó. Talán az övék lesz az utolsó olyan generáció, amely még találkozhat ezekkel, mint ahogy velünk, X-es vezetőkkel is, akik még nyugdíjas munkákkal, főnökösködőkkel, mélyvizekkel teli korban nőttünk fel.
Forrás: penzcentrum.hu
