Rakjunk rendet a megváltozott munkaképességűeknél – 2. rész

Sokszor tapasztaljuk, hogy sem a „hétköznapi” ember, sem a munkáltató nincs igazán tisztában azzal, hogy kit, mikortól, mi alapján nevezünk megváltozott munkaképességű munkavállalónak. A HR Portál segítségével igyekszünk egy kis fényt gyújtani, annak érdekében, hogy tisztább legyen a kép. Az előző részben azokat a fogalmakat tekintettük át, amelyek alapján beszélhetünk megváltozott munkaképességről. Most a munkajogi részbe, a keresőtevékenységre és az egyes betegségekre fókuszálunk.

 A hazai jogi szabályozás meglehetősen bonyolult módon szabályozza a megváltozott munkaképesség fogalmát és a hozzá kapcsolódó munkajogi és szociális támogatási rendszert. Ez a jelenlegi komplex rehabilitációs szemléletmód lehetővé teszi a differenciálást és aktivitásra ösztönzi a munkaadói (kötelező foglalkoztatás) és munkavállalói oldalt (megmaradt munkaképesség előtérbe kerülése, felülvizsgálatok).

Ám pont a bonyolultsága és komplexitása miatt nehezen átlátható és érthető (szakértő bevonása nélkül).

Jelenleg a megváltozott munkaképességű személyek jogi vonatkozásait a 2011. évi CXCI. Törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról című jogszabály tárgyalja részletesen.

Mennyiért?

Ide tartozik az az állandó kérdés – amely egyébként pont a bonyolultságból fakad -, hogy milyen keresőtevékenységet végezhetnek a megváltozott munkaképességűek és mennyit kereshetnek?

A rokkantsági ellátás és a rehabilitációs ellátás melletti munkavégzés szabályai 2016. május 1-jétől egységessé váltak, 2018-tól viszont a minimálbér és a garantált bérminimum további jelentős emelése következtében kedvezően változtak a jövedelemkorlát összegei.

Ami fontos, hogy a 2018. január 1-jétől igényelhető kivételes rokkantsági ellátás mellett végezhető munkára is ugyanez a jövedelemkorlát vonatkozik.

E jövedelemkorlát szerint a rokkantsági, kivételes rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást meg kell szüntetni, ha az ellátásban részesülő keresőtevékenységet folytat, és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát, azaz 2018-ban a 138.000 Ft-os minimálbér másfélszeresét, összesen a 207.000 Ft-ot.

Nagyon lényeges elem, hogy csak akkor kell az ellátást megszüntetni, ha három egymást követő hónap mindegyikében magasabb lenne a kereset, mint a fent megjelölt összeg.

Ha például valaki májusban és júniusban többet keres, de júliusban kevesebbet, mint a minimálbér másfélszerese, akkor nem kell megszüntetni az ellátását. Ha augusztusban és szeptemberben ismét többet keres, de októberben megint kevesebbet, akkor továbbra sem kell megszüntetni az ellátását. Ha viszont novemberben, decemberben és a következő év januárjában egyaránt többet keres a minimálbér másfélszeresésénél, akkor az ellátását meg kell szüntetni. Erre tehát nagyon figyeljen a megváltozott munkaképességű munkavállaló!

Egyéni és társas vállalkozó esetén a minimálbér a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha a vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel.

A garantált bérminimum idén 180.500 forintra emelkedett, tehát a rokkantsági, a kivételes rokkantsági vagy a rehabilitációs ellátás mellett dolgozó biztosított egyéni vagy társas vállalkozó ennek a másfélszeresénél, 270.750 Ft-nál nem kereshet többet három egymást követő hónap mindegyikében.

A rokkantsági, a kivételes rokkantsági és a rehabilitációs ellátásban részesülő személy keresőtevékenység folytatása esetén a keresőtevékenység időtartama alatt bekövetkezett keresőképtelenségére tekintettel táppénzre vagy baleseti táppénzre jogosult, ennek folyósítása a megváltozott munkaképességű személy ellátására vonatkozó jogosultságát nem érinti.

Milyen betegségek okozhatnak megváltozott munkaképességet?

Az alábbi rész elsősorban a munkaadóknak nyújt segítséget, eligazodást a megváltozott munkaképességűek alkalmazásának tekintetében.

Mozgássérülésből adódó megváltozott munkaképesség

Ebbe a csoportba tartoznak azok, akik valamilyen szerzett vagy veleszületett sérülésből adódóan csökkent mozgásképességgel rendelkeznek, ami lehet a járás képességének elvesztése – kerekesszékre van szükség a mozgáshoz, ám intellektuális és kognitív képességeik megegyeznek a többi munkavállalóéval. Ide kell sorolni azokat is, akik valamely végtagjukat vesztették el és kerekesszékre, botra vagy valamilyen eszközre van szükségük a munkavégzéshez.

Külön csoportot alkotnak azok a gerincbetegségek, amelyek a járás képességét megtartják (különböző gerincbántalmak miatt lecsökkent a mozgástartomány, vagy a fizikai állóképesség). Ilyenek lehetnek sérv, gyulladásos és kopásos betegségek. Ezekben az esetekben jelentősen csökkenhet a fizikai terhelhetőség időben, teherbírásban vagy mindkettőben, tehát gyakran nem alkalmazhatók teljes munkaidőben, illetve nehéz fizikai munkakörökben (pakolás, cipelés). Intellektuális és kognitív képességeik megegyeznek a nem megváltozott munkaképességű dolgozókkal.

Belgyógyászati megbetegedésekből adódó megváltozott munkaképesség

Megváltozott munkaképességű lehet az is, aki krónikusan szenved egyes belgyógyászati megbetegedésben. Ilyenek lehetnek például: cukorbetegség, magas vérnyomás, autoimmun megbetegedések. Ezekben az esetekben a szellemi és mentális képességek épek maradnak, a funkcióvesztés és a munkaköri korlátok elsősorban a munkavégzés idejére és a munkavégzés alatti terhelésekre (emelés, pakolás) vonatkoznak, illetve néhány esetben a magas stresszel járó munkaköröknél is problémát jelenthet.

 Pszichiátriai megbetegedésekből adódó megváltozott munkaképesség

A pszichiátriai betegségek miatt szerzett megváltozott munkaképesség két szempontból is külön figyelmet érdemel. Egyrészt nagyon különböző és nagyszámú betegséget sorolunk ide, másrészt a pszichiátriai betegségekkel szemben rendelkezünk a legtöbb téves előítélettel, információhiánnyal és félelemmel. Mivel több betegségtípus tartozik ide megpróbáltuk a munkavállalás szempontjából lényeges különbségekre fókuszálva felosztani az érintett képességek ismertetését a könnyebb érthetőség miatt. A felosztás csak részben követi, és nem tükrözi, a klinikai orvosi felosztást (BNO, DSM-IV).

A pszichiátriai betegségek esetén általában elmondható, hogy a személyiség összműködése, alkalmazkodó- és önellátó képessége, realitásérzékelése sérül. Az ilyen típusú betegségekben szenvedőknek általában orvosi és pszichológusi segítségre van szükségük hosszútávon – ez gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás segítséget jelent – a normális életvitelük, szociális kapcsolataik és egészséges önértékelésük fenntartására. Ide tartozhatnak:

• pszichotikus betegségek, szkizofrénia, személyiségzavarok- a valósággal való kapcsolat, alkalmazkodóképesség, szociális kapcsolatok sérülhetnek
• depresszió, hangulatzavarok – motiváció, stresszkezelés, szociális kapcsolatok sérülhetnek
• szorongásos zavarok, pánikbetegség fóbiák- stressz- és konfliktuskezelés, szociális kapcsolatok, fizikai állóképesség sérülhet
• kognitív és viselkedésproblémák – a figyelem, emlékezet, gondolkodás, viselkedés szabályozásának képessége sérülhet.
• dementia, ezzel azonban az állandó ápolás miatt munkaadói szempontból nem érdemes foglalkoznunk.

Az pszichiátriai betegségben szenvedő megváltozott munkaképességű munkavállalók orvosi segítséggel, megfelelő kontrollal sok esetben teljes értékű emberként tudnak funkcionálni, azaz megbízható és jól teljesítő munkaerővel rendelkeznek. A munkavégzés ezekben az esetekben sokszor kifejezetten hasznos lehet, mivel a rendszeres céllal végzett tevékenység nagy segítséget jelenthet az egészséges életritmus fenntartásához és a munka által elért elégedettség és sikerélmény, munkatársak támogatása, befogadó munkahely érzése segítheti a beilleszkedést és az egészséges önképet.

Egy megfelelő képzettséggel és képességgel rendelkező HR-es azonban egy előzetes beszélgetés során képes felmérni a terhelhetőséget, képességet, akaratot. Amit nem győzünk hangsúlyozni, hogy a munkahelyi vezetőknek és a kollégáknak nem sajnálkozniuk kell a megváltozott munkaképességű felett, hanem empátiával, odafigyeléssel elvárni mindazt, amit maguktól is megkövetelnének.