Az 50 az új 30? Mi több a negyveneseknek csak három napot szabadna dolgoznia!

“We are here. We are ready. We are the perennials.” – szól az új ötvenesek, az évelők generációjának mottója. Kristóf Györgyi, a Hammel & Hochreiter interim szakértője és vezetői stratégiai tanácsadója szerint érdemes nagyobb figyelmet fordítani a generációra, mert szemléletmódváltásukból kifolyólag és tapasztalatuk miatt felértékelődnek a munkaerőpiacon – olvasható a cég által jegyzett közleményben. Ezzel szemben egy ausztrál kutatás szerint a negyvenes férfiak agyára negatívan hat, ha heti 30 óránál többet kell dolgozniuk.

Az életkori címkék egyre jobban kezdik elveszíteni hagyományos jelenésüket és egy generáción belül is nagyobb eltérések lehetnek, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben ez a korosztály már a kiégés közelében állt, felőrölte a multik mókuskereke, azonban mára, a negyven-ötven éves vezetők és interim (átmeneti) vezetők egyre tudatosabban használják fel tapasztalataikat és maradnak fiatalosak testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.

Az új ötvenesek szemléletmódváltásuk miatt különlegesek és értékesebbek, mint eddig. Technológia iránti nyitottságuk lehetővé teszi, hogy naprakészek maradjanak és folyamatosan frissített intenzív kapcsolatrendszert ápoljanak. A másik nagy különbség a változás iránti fogékonyságuk. Nem elutasítják a változást, hanem nyitottan, kihívásként kezelik a szituációkat.

Az új középkorúak, a perennial-ok (“évelők generációja”) legfőbb jellemzője az életen át való tanulás, amit lehetőségként látnak, hogy követhessék a gyorsan változó világot és bele is szólhassanak formálódásába; valamint az aktív és együttműködő párbeszéd a fiatal munkatársakkal. Egy perennial már nem enged a generációs ellentétek csábításának, tapasztaltabbak mind kollégái, de rugalmas és mindig együttműködő.

A perennial generáció életmódja a fiatalabbakéhoz hasonlít, vannak céljaik és álmaik, amikért küzdeni is akarnak. Életmódváltásuk nem csak munkakörülményeikre, de személyes életükre is kihat, nagyobb figyelmet kap a mozgás és az egészséges táplálkozás, mint eddig. Ennek hátterében a várható élettartam növekedése áll, ami remélhetőleg hosszútávon oda vezet majd, hogy a szürkülő, hervadó középkorúak képe eltűnik és a fiatalosabb, életvidám, céltudatos ötveneseké terjed el széles körben.

Ezzel a közleménnyel viszont kicsit szembe megy a Melbourne Institute Worker Paper által közölt tanulmány , miszerint a negyvennél idősebb emberek akkor teljesítenek a legjobban, ha csak heti három napot dolgoznak. Az ausztrál tanulmány 3500 nő és 3000 férfi kognitív képességeit elemezte a kutatás során. Olyan képességeket, mint az elvont érvelés, a memória, a végrehajtó funkciók. A kutatók megmérték a résztvevők kognitív teljesítményét, hogy lássák, mennyire hatékonyak a kutatás alanyai munkavégzésük során. A résztvevők teljesítménye megnőtt, amikor csak 25 órát kellett dolgozniuk, és radikálisan visszaesett, amikor 55-öt.

A teljesítménycsökkenés oka – talán nem annyira váratlanul – a kimerültség és a stressz volt. A tanulmány egyik szerzője, Colin McKenzie szerint az intellektuális élénkség szintje a ledolgozott óráktól függ: a munka ugyan serkentheti az agy aktivitását, de fáradtságot és stresszt is okozhat, így drasztikus hatása lehet a kognitív funkciókra.

A kutatás szerint különösen a középkorú férfiak agyi működésére van negatív hatással, ha heti 30 óránál többet kell dolgozniuk, bár az nem egészen világos, hogy miért. McKenzie professzor szerint a 40 órás munkahéttel ugyan hatékonyan lehet fenntartani a normál kognitív funkciókat, de ez nem maximalizálja a munka pozitív hatásait.

Akkor eddig az objektivitás, a hír szentsége. Magam is a korai ötvenes évemben járva viszont szeretnék hozzátenni néhány szubjektív gondolatot. Egy dologra például nem terjed ki itt senki megállapítása. Kristóf Györgyi azt mondja, milyen szuper, hogy a mai ötvenesek fogékonyak a változásokra, párbeszédet folytatnak a fiatalokkal, stb. Ez igaz azokra, akiknek állása van. De a mai, fiatal HR-messiások, akik már az életről mindent tudnak (sic!) nem állnak szóba az ötvenesekkel. Szerintük már begyepesedett, öreg, nem motiválható, nem terhelhető emberek! Mi szeretjük a fiatalokat, ők viszont nem kedvelnek minket. Részben igazuk van, de már a 21. században élve nekik is el kellene fogadniuk valami hasonló nézetet, felfogást, mint Kristóf Györgyié. Igen mi is értünk már az okos telefonhoz, az új dolgokat is könnyebben megtanuljuk, több élettapasztalatunk van, több mindent láttunk, több választ tudunk adni a problémákra. Nem igaz, hogy ez az idősebb generáció nem terhelhető, nem motiválható! Terhelhető, csak másképp, motiválható, csak másképp. Nem megyünk a gyerekkel már GYES-re, betegállományba. De ezek a gondolatok a modern HR-istenkéknek nem jut el a filozófiájához, mert azokkal a szabvány klisékkel dolgoznak, amit a vállalati szabályzat előír, vagy megszokott. Kérdem én, akkor ki a rugalmatlan?

Tény, magamon is látom, hogy fáraszt a sok munka, jobban kikezd a folyamatos stressz, de ezek szerintem megoldható problémák, az egyén és a munkáltató szintjén.

Annyi kell hozzá, hogy emberként tekintsünk a másikra…

 

Az mfor.hu cikke nyomán.