Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása
Meggyötört társadalmunknak van egy olyan rétege, amelyet még jobban súlyt a mindennapok nehézsége. Ők azok, akik valamilyen súlyos betegség miatt a perifériára kerültek. Pedig jellemzően dolgozni akaró, épkézláb emberekről beszélünk, igaz több odafigyelés mellett. Sok esetben meg van a szaktudásuk de az igyekezetük és a beilleszkedési vágyuk biztosan. Érthetetlen, hogy a munkáltatók miért zárkóznak el attól, hogy alkalmazzák ezeket az embereket. Tény, van ahol idő beli korlát, van, ahol pénzügyi korlát szab határt. De egy kis odafigyeléssel, alkalmazkodással, jó szándékkal megáldva remek munkaerő a megváltozott munkaképességű is.
A foglalkoztatásuk társadalompolitikailag is indokolt
Közismert tény, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatottsága Magyarországon – az Európai Unió átlagához képest – alacsony. Emberi jogi érvek, társadalmi szempontok és gazdaságpolitikai érdekek határozzák meg a fogyatékosságügyi politika egyik legfontosabb célkitűzését: minden munkaképes korú, fogyatékos ember számára biztosítani kell a munkahely megőrzését, illetve a munkába (vissza)vezető utat. A törvényi szabályozás rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezi azokat a 25 főnél több alkalmazottat foglalkoztató munkahelyeket, ahol a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya nem éri el legalább az 5%-ot. A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 964.500 Ft, amely minden huszadik munkavállaló után fizetendő.
Alaposan utánajárva a témának megállapítható, hogy igenis megéri megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazni. Először is többségük odaadó, megbízható munkaerőként dolgozik. E tekintetben semmiben nem különböznek az ép társaiktól, csakúgy, mint abban, hogy semmivel sem hiányoznak többet, mint az egészséges dolgozók. Meglepő módon munkaképességükkel hatékonyan, jól gazdálkodnak és erős bennük a bizonyítási vágy, valamint a közösségi kötődés. Azon túl, hogy a teljes szervezetben erősítik a munka-kulturális együttműködést egyes képességükkel, mint a monotónia-tűrés, kitartás még felül is múlják a „teljes” értékű munkavállalókat.
Gazdasági oldalr
ól tekintve, ahogy azt feljebb már említettük foglalkoztatásukkal kiváltható a rehabilitációs járulék megfizetése, állami hozzájárulás vehető igénybe foglalkoztatásukhoz és a munkahely akadálymentesítéséhez, az integrációhoz pályázati forrásokat lehet felhasználni. A szervezeti hatékonyság növekedése szinte garantált.
Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor a megváltozott munkaképességűek alkalmazásával tehát a szervezeten túl ezeket a sokszor igen nehéz sorban élő embereket is segítjük, nem csak anyagilag, hanem mentálisan is, amely az egész társadalom egészségesebbé válását hozza magával. Arról az el nem hanyagolható tényről sem feledkezhetünk meg, hogy számtalan betegség a mentális egészség lévén „önmagától” gyógyul, javul, egyszerűen azért mert ezek az emberek jól érzik magukat, hasznosnak találják létüket. Így pedig csökkennek az egészségügyi kiadások is. És egy utolsó gondolat: ha az egészséges dolgozók azt látják, hogy a rehabilitációs foglalkoztatottak alig-alig vannak betegállományban, akkor talán ők is elgondolkodhatnak azon, hogy ők a sokkal kisebb problémáikkal miért is mennek betegállományba…
