Amit mindig mondunk: a tudás számít

Amit mindig mondunk: a tudás számít

A napokban röppent fel a hír, miszerint zuhanóban van a nyelvvizsgázók száma, ugyanis egy évtized alatt kevesebb mint a felére csökkent a vizsgát szerzők száma idehaza. Igaz azonban az is, hogy a fiatalok nyelvi képessége, tudása javulást mutat.

Az Oktatási Hivatal (OH) adatai alapján az látszik, hogy 2016-ban még 134 ezren nyelvvizsgáztak, 2025-re azonban 56 ezerre csökkent a számuk. A visszaesés egyik okaként azt jelölik meg, hogy a megfelelő eredménnyel teljesített érettségi is kiválthatja a nyelvvizsgát, már ami az egyetemi felvételihez szükséges szintet jelenti. A másik ok, hogy a diploma megszerzéséhez pedig a Covid-járvány óta nem kötelező a nyelvvizsga.  A munkáltatókat sem a nyelvvizsga-bizonyítvány kápráztatja el, hanem a valódi képesség a nyelv használatára, írásban és szóban, azaz a tényleges tudást számít a jelentkezői pályázat és az interjúk során. Az OH szerint legnagyobb visszaesés a 24 év felettiek körében történt, ahol 84 százalékkal csökkent a nyelvvizsgázók száma, de a 19–24 éveseknél is 73 százalékos volt a csökkenés. A nyelvvizsgák iránti érdeklődés 2020-ban, a járvány idején kezdett jelentősen visszaesni, majd a diploma megszerzésére vonatkozó kötelezettség 2022-es eltörlése tovább csökkentette a motivációt. A nyelvvizsga a felsőoktatási felvételinél továbbra is jelenthet előnyt, de az egyetemek maguk dönthetnek arról, hány többletpontot adnak érte.

Ha félretesszük a nyelvvizsga kérdést, azt látni azonban, hogy a nyelv iránti elköteleződés azonban nem csökken, ugyanis tíz év alatt 10 ezerről 28 ezerre nőtt például az angolból érettségizők száma, arányuk pedig 9,2-ről 39,4 százalékra emelkedett. Az érettségizők közül 2025-ben már 43 százaléka vizsgázott valamilyen idegen nyelvből, ami azonban a 18 éves korosztály mindössze 30 százalékának jelentett megfelelő nyelvtudást. Az Eurostat 2022-es adatai szerint a 18–64 éves magyar lakosság 49 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszélt, amivel Magyarország az Európai Unió utolsó helyén állt, közvetlenül Bulgária előtt. Ezt a tényt mi is mindig elmondjuk, de tegyük hozzá, hatalmas torzítások vannak a statisztikában, gondoljunk csak arra, hogy a csehek és a szlovákok két külön nyelvnek tartják nyilván a magukét, de simán bevallják, hogy beszélik a másik „nyelvet”, miközben az kisebb eltérésekkel tökéletesen megegyezik. Sorolhatnánk még hasonló példákat, különösen a szláv nyelveknél, de hasonló a helyzet néhány latin nyelv esetében is. Így persze könnyű jó statisztikát elérni, ami persze nem mentség a magyarok számára, még akkor sem, ha a mi nyelvünk teljesen eltér az európai nyelvi logikától. De ha elmegyünk Csehországba vagy Szlovákiába – ha már róluk beszéltünk az előbb – próbáljon meg valaki angolul vagy németül kommunikálni velük! Hát sok sikert…

És még egy gondolat a statisztikák mellé: azt nem tudja senki mérni, hogy az a közel 700 ezer honfitársunk, akik külföldön élnek és dolgoznak szintén rendelkeznek nyelvi tudással – legalábbis nagyobbik hányaduk -, még sincs nyelvvizsgájuk, tehát beszélnek nyelvet, de nem szerepelnek a nyelvvizsgával rendelkezők statisztikájában. Némelyikük a vizsga nélkül is lepipálja a C1-es vizsgával rendelkezőt, pusztán azért mert tud. Szóval a papír, csak egy darab valami, a tudás a szükséges kellék.

E kis kitérő után: a 18–25 éves magyar fiatalok körében is különösen rossz a helyzet: mindössze minden harmadik beszél legalább egy idegen nyelvet, két idegen nyelvet pedig csak a negyedük ismer. A nyelvtanulás eredményességét persze jelentősen befolyásolja a családi háttér, a szülők képzettsége és társadalmi helyzete, valamint az is, hogy a gyermekek milyen korán kezdik el a nyelvtanulást és mennyire tudatosan készül fel az életre. És még egy tényező: hogyan tanítják, mi motiválja a gyereket? Az országon belül is jelentős a különbségek vannak, míg a fővárosban és a megyeszékhelyeken általában jobbak az eredmények, azonban vidéken a 11. évfolyamos diákok negyede még a B1-es nyelvi szintet sem éri el.

Egy nyelv tudása, ismerete a világ kapuit nyithatja meg, de erre a polgárnak rá kell jönnie, nem leragadni az internetes tartalmak felületes megértésénél, azzal ugyanis sehol nem lehet munkát vállalni.