Klímaváltozás: Európa nem okosan tette le a fegyvert, és előtte még lábon is lőtte magát kicsit
Érdemes bízni a technológiai fejlődésben, de azt sem szabad elfelejteni, hogy hiába húzzuk vissza a fejlett világban az energiafelhasználásunkat, a fejlődő országoktól nem lehet elvárni, hogy felzárkózzanak a mi szintünkre. A klímavédelemre kell költeni, de okosabban, mint ahogyan Európa csinálja, és az is biztosnak látszik, hogy a 2050-re vállalt klímacélok tarthatatlanok. A Brain Baron Beck Zsófia, a BCG ügyvezető igazgatója és partnere, illetve Karakas Ádám, a BCG partnere vitatkozott arról, hogy elbuktuk-e már a klímaváltozás elleni küzdelmet, vagy van remény arra, hogy mérsékeljük a katasztrofális változásokat.
„Alábecsüljük, hogy a technológia milyen gyorsan változik” – mondta Karakas Ádám, aki a vitában az optimista álláspontot képviselte. Felhozta, hogy az Egyesült Királyság tíz év alatt vezette ki a szenet annak ellenére, hogy ez az ország volt az ipari forradalom mozgatórugója. A szigetországban szeptember 30-án zárják be az utolsó szénerőművet. „10 év alatt egy komplett iparágat lehet megváltoztatni” – tette hozzá.
Csakhogy arra is érdemes odafigyelni, hogy a fejlett országok megújuló forradalma ugyan jól hangzik, de nem oldja meg a világ egyre növekvő energiaigényét – még akkor sem, ha a globális északon visszafogjuk a felhasználást. „De mihez képest nő a megújuló? 1800-ban volt mondjuk 5000 terawattóra energiaigénye a világnak, 1930 körül lett 20 ezer, ma 170 ezer terawattóra. Az Egyesült Államokban az egy főre jutó éves energiaigénye 230 gigajoule, ez Európában 130, Kínában pedig 115. A harmadik világban pedig folyamatosan nő az energiafelhasználás, Fekete-Afrikában 10 gigajoule alatt van. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy mindenki megáll, ahol van, és nem engedjük őket több energiához jutni” – mondta Beck Zsófia.
Azt is említette, hogy az országok 35 százalékának, a nagy ipari vállalatok mindössze 20 százalékának van klímavállalása 2050-re, a jelenlegi zöld technológiák 55 százaléka lehet jövedelmező, és finanszírozás 50 százalékukra van. És hiába hangzik például jól az, hogy Kínában egyre több a megújuló, és egyre több klímabarát technológiát gyártanak, ha a gyártáshoz magához szénerőművekből érkezik az energia.
„Van értelme a klímacéloknak, de a 2050-es célok nem fognak teljesülni időben” – tette hozzá. Kiemelte, hogy a világ kibocsátásának 70 százaléka a nagyvállalatok számlájára írható: a Saudi Aramco olajvállalat kibocsátása például évente 150 millió emberének felel meg.
Karakas Ádám szerint azonban a kibocsátások 60 százaléka fogyasztói szinten dől el, így mi is tehetünk azért, hogy a klímacélok gyorsabban teljesüljenek. Beck Zsófia szerint a fogyasztók gyakorolhatnak nyomást a vállalatokra, amik gyorsan reagálnak is, ha kollektív az a nyomás – csakhogy nincs egységes társadalom, Indiában például folyamatosan megy fel az energiafelhasználás, és nem várható el tőlük, hogy megálljanak, ne fejlődjenek, így nem sokat ér, ha mi visszafogjuk a fogyasztásunkat egy kicsit. Ráadásul sok olyan technológiára megy el pénzügyi támogatás, aminek a felhasználása még messze van, például a hidrogénrendszerekre – szerinte sokkal több értelme lenne azokat a technológiákat támogatni, amik már bizonyították, hogy most tudnak működni.
Beck Zsófia szerint a megújulók hatásfoka nagyon alacsony, Németországban a napelemeké például 11 százalékos, és atomenergia nélkül elképzelhetetlen, hogy elérjük a klímacéljainkat, mert szükség van olyan erőművekre, amik az egész nap dolgozó szén- és gázerőműveket váltják fel. Az atomenergiával kapcsolatban gyakran felmerül, hogy a veszélyes hulladékok kezelése nem megoldott. „Van egy kedves barátom, aki atommérnök, és ő magyarázta nekem, hogy a veszélyes hulladék nem azért veszélyes, mert gondot okoz, hanem az ember veszélyes rá, ha azt piszkálja. Az emberektől kell alapvetően megvédeni a veszélyes hulladékot, ami az atomerőművekben keletkezik. De ez a hulladék létezik, a problémát egyébként is meg kell oldanunk, de egyébként a naperőművekből és a szélerőművekből is fognak keletkezni hulladékok, ezekkel is foglalkozni kell” – mondta Beck Zsófia.
Karakas Ádám szerint Európa most kényszerhelyzetben van, és kénytelen finanszírozni a zöld átállást, hiszen évek vesznek el a késlekedéssel. Globálisan a zöld átállás 4 ezer milliárd dollárjába kerül az emberiségnek, de ha nem teszünk most valamit, a klímaváltozás kárainak helyreállítása és az új helyzethez való alkalmazkodás sokkal többe, megközelítőleg 14 milliárd dollárba fog kerülni évente – így tényleg kényszerhelyzetben van a kontinens is. Karakas Ádám felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás kárait mi fizetjük meg, erre jó példa a nemrég pusztító európai árvíz is.
Beck Zsófia szerint azonban Európa „hülyén csinálja az átállást”, jelenleg 158 százalékos az eltérés az európai és az amerikai áramárak között, és sürgősen le kellene építeni a legenergiaigényesebb iparágakat is, például a cementgyártást. „Ha megnézzük, hogy mennyi természeti katasztrófa jön, és milyen sűrűséggel, nem tehetjük meg előbb-utóbb, hogy nem teszünk semmit. Az már más kérdés, hogy mikor jutunk el idáig, de ebben nagyon sok a politika – Európa viszont nem okosan tette le a fegyvert, azt gondolom, de letette, és előtte még lábon is lőtte magát kicsit” – mondta.
Szó szerinti átvétel innen: Telex/Nagy Nikoletta
