Betűmaraton
A Yale Egyetem kutatása szerint, aki rendszeresen olvas, akár két évvel is meghosszabbíthatja az életét. Általában fenntartással fogadom az efféle kutatási eredményeket, és természetesen most is rögvest gonosz bújt ki belőlem és az jutott eszembe, ha viszont lelép az úttestre könyvvel, okostelefonnal a kezében, akár az eredeti feltevés ellenkezője is igaz lehet. Ugyanakkor ha ejtőernyőzés, vagy motorozás helyett a fotel biztonságát választjuk egy regénnyel a kezünkben, akkor akár még igaz is lehet a kutatási eredmény, hiszen ez esetben kimutathatóan kevesebb veszély leselkedik ránk.
Mielőtt bárki megbélyegezne, nem olvasás elleni kampányt hirdetek, mi több, kifejezetten szeretek olvasni. Bíztatom is erre – nemcsak szóban, hanem példamutatással is – két kamaszkorú gyermekem, akik időnként hol jobban, hol kevésbé tesznek eme kérésemnek eleget. Annyit mindenképpen meg kell jegyezzek: a kényszerűség szülte maradjunk otthon koronamozgalom az olvasásnak – legalábbis esetemben – kifejezetten kedvezett. Nagyjából heti kettő – kettő és fél könyv az átlagom. Ennyit utoljára megboldogult lánykoromban olvastam. Mióta felvettem második keresztnévként az anya nevet, és néhány esztendővel ráncosabb is lettem, a napi átlagom két – két és fél oldalra esett, kiváltképp ha este, vízszintes pózban vettem könyvet a kezembe. (Nincs az a lebilincselő regény, amin negyven felett fekve percek alatt el ne tudnék aludni. Ja, és ugyanígy vagyok a filmekkel is.)
Az utóbbi években sokszor hallani, hogy az olvasás kiment a divatból, a mai generáció már messze nem olvas annyit, mint mi, a szüleik, vagy a mi szüleink. A magam részéről egyébiránt nem teljesen értek egyet ezzel a kijelentéssel. Alig hiszem, hogy a mai tizenéves generáció kevesebbet olvasna, mint mi. Sőt! Kivételek nyilván minden irányban, s minden generációban megtalálhatóak. Könyv minden bizonnyal kevesebbszer fordul meg a kezükben, mint anno a miénkben, de gondoljunk csak bele: az okostelefonok, tabletek világában szinte egész nap van valami a kezükben, ami ontja magából a betűket. (Közösségi oldalak, folyamatos üzenetváltás, posztok olvasgatása, hozzászólások, jobb esetben egyéb információk begyűjtése, házi feladatok, gyűjtőmunkák elkészítése, stb.) Tudom, tudom, már hallom is: na de az internetes játékok… Erre most nem szeretnék kitérni.. A mai fiatalság véleményem szerint több betűt lát egy nap, mint a szüleik láttak annak idején, akik több időt töltöttek a focipályán, az utcákon, a tereken – egymással. Arra sem szeretnék most kitérni, hogy a változás iránya jó-e, vagy sem, ezt mindenki döntse el saját belátása szerint.
Az tény, hogy klasszikus szépirodalmi alkotásokat minden bizonnyal kevesebbet olvasnak, könyvet is talán, de ebben úgy vélem oroszlánrésze van például az oktatásnak is, ahol a kötelező olvasmányok listája gyakorta még mindig a harminc – negyven évvel ezelőtt feladott regényeket tartalmazza. Lássuk be, ezekkel az alkotásokkal – bármennyire is hallhatatlan írókról és műveikről van szó – a mai kor gyermekét aligha lehet lekötni, aligha lehet velük megszerettetni az olvasást. Ellenben, ha az ő igényeikhez, érdeklődési körülhöz mérten állítanák össze ama bizonyos kötelezők listáját…. No de ez megint egy másik felvetés.
Tavaly készítettek egy felmérést mennyit olvasnak a nemzetek címmel. Igazság szerint ez indította bennem útjára a fenti gondolatsort. Íme a NOP World Culture Scorefelmérésének eredménye: a legműveltebb, legolvasottabb nemzet a hindu, itt heti bontásban átlagosan csaknem tizenegy órát olvasnak az emberek. A második helyezett Thaiföld, a harmadik Kína lett.
Európát képviselve Csehország szerezte meg a hatodik helyet, majd jön Oroszország, Svédország, Franciaország és végre mi is felbukkanunk heti hat óra negyvennyolc perces eredményünkkel. Nem a legelőkelőbb hely, némi vigaszt talán az nyújthat, hogy megelőztük a lengyeleket, törököket, spanyolokat, németeket, olaszokat, illetve az angolokat.
Döbbenetes nemde? Mindenképpen, ámbár, gyorsan hozzá is teszem, hogy a felmérésben nem kizárólag kizárólag a szépirodalmi művek fogyasztását vették alapul, hanem az újságok és internetes magazinok böngészését is. Mert a történet igazán így kerek.
