A szakgimnáziumok és szakközépiskolák fejlesztése

A Magyar Nemzetben Palkovics László miniszter nyilatkozott arról, hogy miként is tervezik a szakgimnáziumok és szakközép iskolák fejlesztését. Az erre irányuló program felgyorsítását ígéri a tárca, annak érdekében, hogy 2030-ban minden negyedik felnőtt jelen legyen a felnőttképzésben.

Az innovációs és technológiai miniszter elismerte, hogy a szakképző intézmények eszközparkja és ezt kiszolgáló infrastruktúra elavult. Magyarország versenyképességének jelentős növeléséhez a szakképzési intézményrendszer átfogó fejlesztése kulcsfontosságú lesz a közeljövőben, és e fejlesztési stratégiának a szakképzés-fejlesztés az egyik kiemelkedő prioritású eleme. A világban zajló technológiaváltáshoz minden közösségnek viszonyulnia kell, ha ebből kimaradunk, akkor le fogunk maradni. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. A technológia maga a kihívás, amelyhez alkalmazkodnunk kell – fejtette ki a miniszter. A minisztérium szerepe az, hogy a működését tekintve a keretet a gazdaságstratégiai irányítás jelenti, és ezen belül van három eszközcsoport. Az egyik az innovációmenedzsment, amelynek részeként egyrészt a vállalatok és az egyetemek innovációs tevékenységét támogatják, másrészt a szakképzés felügyeletével a megfelelő szakemberek képzését segítik elő. A második csoport azokat a területeket foglalja magában, amelyeken az állam maga is megjelenik, mint piaci szereplő, ilyen például az energetika. A harmadik pedig az európai uniós pénzforrások kezelését jelenti, ami ahhoz kell, hogy mindezeket finanszírozni lehessen.

Palkovics László kifejtette, hogy a források a szakképzési rendszer fejlesztésére irányuló operatív tevékenységekre rendelkezésre állnak: „Már korábban elkezdtük és most felgyorsítjuk a szakközépiskola-szakgimnázium fejlesztési programot, ennek a forrásai biztosítottak. Az intézmények infrastruktúrája valóban elavult, így azt mindenképp meg kell újítani. Fontos, hogy bővítsük a szaktanári gárdát, jelenleg ugyanis, ha valakinek el kell döntenie, hogy egy vállalatnál dolgozik vagy inkább iskolában tanít, nagy valószínűséggel az előbbi mellett dönt. Emiatt kevesen választják ezt a pályát és mostanra elöregedett a szakkutatói-szaktanári kar. Megoldás az lehet, ha a Klebelsberg-ösztöndíjprogramhoz hasonló programot indítunk számukra, emellett meg kell fontolni azt is, hogy olyan diplomát adjunk ki, amelynek megszerzésével a hallgató egyúttal egy szaktanári oklevelet is kap, amennyiben vállalja a tanítást. Továbbá a vállalatok segítségét kell kérnünk abban, hogy azok a dolgozók, akik a vállalati struktúrában a duális képzésben tanuló hallgatókat tanítják, vegyenek részt az iskolai tanításban is. Az első és legfontosabb pedig az, hogy megértessük a szülőkkel és a gyerekekkel, hogy szakembernek, szakmunkásnak menni ugyanolyan perspektivikus, mint a felsőoktatásban tanulni.” Megjegyezte, hogy ez utóbbi tényező a tárca által a legkevésbé egyértelműen kezelhető vagy legkevésbé befolyásolható, de ezzel szemben az egyik legkritikusabb tényező.

A miniszter összefoglalta a program távoli célját. Magyarország versenyképességének fenntartásához növeléséhez elsődleges, és egyben a program sikerének indikátora lesz, ha 2030-ban minden negyedik felnőtt valamilyen felnőttképzési formában fog szakmát tanulni. Hozzátette: „Magyarországon nagyon kevesen tanulnak felnőttképzésben, aminek egyik legfőbb oka, hogy nem elég hatékonyan működtetjük a rendszert. Ahhoz, hogy ez változzon, az iskolai képzéseket erősíteni kell, a vállalati képzéseket pedig elfogadottabbá kell tenni. Emellett támogatnunk kell azokat a piaci cégeket, amelyek már most magas színvonalú oktatást végeznek.”

Reméljük – ezt már mi tesszük hozzá -, hogy ezek a szép tervek valóban megvalósulnak, bár 2030 igen távolinak tűnik. A szakemberhiány pedig igen akut. Jelenleg mind a képzésnek, mind a gazdasági fejlődésnek is ez a gátja.