Kompetencia: a magyar diákok gyengék, Tudás: a magyar diákok erősek
Egy objektív újságíró nem fűzhet személyes véleményt egy olyan cikkhez, ami tényeken alapul. Most mégis megteszem. Évről évre görcsöt kapok a PISA felmérés eredményeinek nagyhangú közlésén! Igen. Alább itt a friss eredmény, ami megint rosszabb, mint tavaly. Akkor 477 pont volt az elért eredményünk, most 472. Igen, tudomásul kell venni, hogy a kompetencia felmérésekben alulteljesítünk. Illetve nem kell tudomásul venni, tenni, küzdeni kell ellene! Valóban nem jó, hogy ez így van. De egyszer tegyük már mellé, hogy a magyar diákok tarolnak a tudásalapú felméréseken és diákolimpiákon!
Vitatkozhatunk, hogy melyik a jobb! Nincs ember, aki ezt megmondja. Valószínűleg a kettő között lesz az igazság, de én büszke vagyok arra, hogy egy magyar gimnazista meg tudja nevezni Svájc fővárosát, tudja mi a Pitagorasz-tétel, esetleg néhány sort tud idézni valamely Ady vagy Petőfi versből. Értem én, hogy ebből nem lehet megélni, de sajnos tapasztalom, hogy a tudás nélkül a fene nagy PISA nyertesek sem tudnak megélni! A képességek használata rengeteg tényezőtől függ. E tényezők pedig lehetnek jók és rosszak. Ha pedig a képességeit a magyar nem tudná használni, nem lennének Nobel-díjasaink, tudományos eredményeink, szépirodalmunk, művészetünk, amit a világon ismernek.
Valamink tehát van, ami nem kompetencia, nem tudás, nem PISA, nem S**R. Valami, ami – és cikkünk feladata nem oktatáspolitikai vita – most nem jó, mert a srácok leterheltek, valóban sok a fölösleges tanulnivaló, és amiből hiányzik az, hogy hogyan használják. De én ennyire nem látom kétségbeejtőnek a magyarok helyzetét.
Még valami! Majd figyeljék meg a diagramokat. Csak gondolatindítónak néhány kérdés: mi történt szövegértésnél 2009-ben? Nem volt új tanterv, nem volt kompetencia alapú oktatás. Miért csökken az OECD átlag folyamatosan matematikából?
Lássuk a tényeket…
Az OECD által publikált legújabb PISA-felmérés eredményei alapján a matematika, a szövegértés és természettudomány és a kollaboratív problémamegoldásban is sereghajtók vagyunk.
A világszerte 72 országban, több mint félmillió középiskolás bevonásával készült kompetenciafelmérésbe első alkalommal került be a diákok együttműködési képességét tesztelő modul.
A rossz teljesítmény egyik oka a tudásalapú magyar oktatás, ami nem a képességekre épít.
Az együttműködési képességet változatos feladatokon keresztül vizsgálták a felmérésben, az egyikben például a diákoknak két mesterséges intelligencia csapattárssal kellett chaten kommunikálva megválaszolniuk kérdéseket egy kitalált országról, miközben a gépek folyamatosan megnehezítették a közös munkát.
A háromévente végzett világszintű kompetenciafelmérésben szinte mindig az OECD-átlag alatt teljesítettünk, ez a most publikált, kollaboratív problémamegoldást vizsgáló modult illetően is így történt, ám ezúttal rosszabb lett a helyzet: a régióban is sereghajtók vagyunk.
Míg az OECD átlag 500, a magyar diákok mindössze 472 pontot értek el. Tavaly ez a szám 477 volt. Lásd táblázatunkat.
Az ex-kommunista országok közül előttünk van Észtország (535), Szlovénia (502), Csehország (499), Lettország (485) és Horvátország (473) is. Mögöttünk mindössze Litvánia (467), Szlovákia (463) és Bulgária (444) végzett a mért államok közül. A legjobb helyen Szingapúr végzett 561 ponttal.
A világ élmezőnyében a kelet-ázsiai országok és az angolszász országok szerepelnek, valamint jól teljesítettek a sokszor hivatkozott finnek vagy az elmúlt években felzárkózó észtek is.
A régiós lemaradásunkat alátámasztja, hogy az OECD számításai alapján is lényegesen (10 ponttal) a gazdasági potenciálunk alatt teljesítünk. Viszont, ha a kiszámolt 10 ponttal többet értek volna el a magyar diákok, még akkor is elmaradnánk a csehektől, a szlovénoktól és az észtektől is. Ez arra enged következtetni, hogy ezek az országok gazdasági erejükön felül teljesítenek az oktatásban. (Vagy nem terhelik agyon a diákjaikat!? Pláne nem a tudás alapú oktatásban felmért kompetencia vizsgálatokkal.)
Míg a magyar oktatás alapvetően tudásalapú és költők életrajzát, valamint történelmi dátumokat kérnek számon feleléskor, a PISA új modulja készségeket mér.
Nem csoda hát, hogy a magyar diákok nem tudtak mit kezdeni az olyan feladatokkal, amikor például két, számítógép által irányított játékossal kellett együtt dolgozniuk a Xandar nevű, fiktív országról szóló kérdések megválaszolásán.
A feladat során a diákoknak el kellett dönteniük, hogy a csapat milyen szabályok szerint dolgozzon, egyáltalán legyenek-e a közös munkának szabályai. Majd később a feladat során számos hirtelen szembejövő problémát kellett megoldaniuk, például a robotok szándékosan megszegték a korábbi megállapodásokat. A kollaboratív problémamegoldásban elért gyenge teljesítmény azt mutatja, hogy a tantervi tudást a diákok nem tudják máshol, másfajta feladatoknál jól alkalmazni.
A rossz eredmények másik oka a magyar iskolarendszer, illetve a társadalom egyenlőtlensége. Míg a gyerekek családi helyzete a problémamegoldás modulnál kevésbé meghatározó a legtöbb vizsgált országban, hazánkban most is jelentős tényező: nálunk határozza meg legjobban az elért pontszámot a diák élethelyzete. Így volt ez az eddigi három, PISA által vizsgált tárgynál – a matematikánál, a szövegértésnél és a természettudománynál – is, és szintén igaz a kollaboratív problémamegoldásra. Ez egybecseng a sokak által kialakult képpel, miszerint itthon csak azok a diákok érnek el jó eredményt, akiknek szülei finanszírozni tudják a különórákat, a többieknek marad a készségeket figyelmen kívül hagyó nemzeti kerettanterv.
A PISA adatokból az is kiderül, hogy Magyarországon kevés az igazán jó problémamegoldó tehetség, és sok a leszakadó.
Az OECD-országokban átlagosan a diákok 8%-a ért el kimagasló eredményt, 6%-uk pedig nem érte el a minimum szintet sem. Ez az arány nálunk 3% és 9%: tehát kevesebb, mint feleannyi tehetségünk van és másfélszer annyi leszakadónk. Különösen lesújtóak ezek az adatok az élbollyal összehasonlítva: Szingapúrban például a diákok 21%-a nevezhető kiemelkedő tehetségnek.
Napjaink munkahelyein egyre fontosabb, hogy másokkal együttműködve – legyenek azok kollégák, beszállítók vagy akár ügyfelek – tudjunk problémákat megoldani. Az OECD statisztikái szerint az ilyen készségekben erős emberek jóval többet keresnek a többieknél. Nem túlzás, hogy egyre komplexebbé váló világunkban a 21. század egyik legfontosabb munkavállalói képessége a problémamegoldás lesz.
A PISA-felmérés letölthető az OECD honlapjáról: https://www.oecd.org/
Zárszóként azért mondjuk ki, hogy a PISA felmérésből egy egész társadalmat megítélni balgaság, de ezt imádja a sajtónk, mert lehetőleg rossz fényt vet a mindenkori oktatáspolitikára! De ez az egész nekem olyan mintha a körtét hasonlítanánk össze az almával. Tény, hogy a problémák megoldása nem erőssége a magyar diáknak. Nyilván lehetne és kellene jobban csinálni! Meg kellene azt is vizsgálni, miért a szingapúri diákok olyan jók? Van egy sejtésem: virtuális világban élnek! A mi gyerekeink pedig kevésbé. De kompetenciával Szingapúrban sem lehet felhőkarcolókat építeni, mert csak a tudás adja majd meg azokat a számokat, amik miatt az épület nem dől majd össze…
Az Inforadio cikke nyomán.
Képek forrása: OECD, clck.com.au, makeethappens.com
